Ha elindulsz az önismeret útján, sosem tudhatod mit találsz. Ilyenkor felerősödnek félelmeink, és ezek, karöltve a belénk táplált tévhitekkel/hiedelmekkel, rémisztő képeket vetíthetnek elénk. Tudatos vagy tudattalan szinten ez sokakat elrettent. Se kedvük, se erejük nincs ehhez a munkához.
Értelmetlen, vagy túl sokba ‘kerül’ – szokták mondani. Ami igaz is. Valóban időt és pénzt kell ráfordítani, és hogy megértsük az összevissza, látszólag oda nem illő, a diskurzusból kilógó képzeteket, még fel is kell adnunk jól megszokott gondolkodásmódunkat. Azaz, ki kell lépnünk a komfortzónánkból. Na de, mikor rátalálsz a sarokban kuporgó kicsi lényre, és szobaelegyedsz vele, rájössz, hogy az a valami, az nem más, mint a benned élő gyermek. Akit a környezet elnyomott, akinek az igényeit meg sem hallották, és aki ezért kénytelen volt elmenekülni a hideg, néma külvilág elöl… az azért nem egy hétköznapi érzés!
Hogy élhessünk, hogy kiteljesedhessünk, rá kell találnunk önmagunkra. Fel kell karolnunk, és a szó legtágabb értelmében szeretnünk kell őt. Csakis igy van értelme az életünknek. Ha szeretnél belevágni ebbe a rögös és kemény munkába, keress minket bizalommal.