Beszéljünk nyíltan, hisz sok nő nem tudja átérezni a szoptatás csodáját. És a társadalom által közvetített “szoptass, mert az a legjobb”, “a szoptatás csodálatos”, stb. csak még jobban elkeseríti azokat a nőket, akikből hiányzik ez az életérzés. Szoptatnak, mert “kell”, mert “akarnak”, de fogukat összeszorítva próbálják elviselni
a fájdalmat, ami bizonyos esetekben a mellbimbó sebesedésével jár. Ráadásul még ha igény szerint szeretne szoptatni, akkor aztán végképp itt a pokol. Sok nő ezt nem tudja elviselni. Habár várta azt a pici lényt, aki ott van a karjaiban, mégsem akarja egész nap a karjaiban tartani, zavarja, hogy sír, zavarja, hogy nem úgy szopik, ahogy azt a tanácsadók illetve a könyvek megmondták, zavarja, hogy bukik, zavarja, hogy nem úgy hízik, ahogy kellene, zavarja, hogy a másik kismamának miért megy minden flottul. Nem megy! Mindenki szenved a maga kis életével!
A szoptatás valóban csodálatos érzés, de ez a legtöbb esetben akkor szokott bekövetkezni, amikor a kis jövevénynél megjelenik az első mosoly, amikor kapcsolatot tud teremteni a környezetével, amikor már nem csak szoptatunk és a gyermek szopik, hanem egy közös tevékenység lesz. De van, akinél egyszerűen nem jön ez az életérzés. Pedig nagyon szeretné. Hogy miért nem jön? Ennek megvan a pszichológiai háttere. Ha szeretnéd ezt megtudni, keress minket bizalommal.