Mit tehetünk, ha nő a nyomás?
Ellenállunk. Elég hasztalan, látván, hogy milyen óriási erővel nézünk szembe. Mégis legtöbben ezt választják. Jobban mondva, ennek az imitálását. Amikor is úgy teszek, mintha küzdenék, úgy teszek, mintha mennyire szenvednek ettől az egészről, de valójában nem!
Az igazság az, hogy valahol élvezem, mivel a haszna, ugyanis hogy utána egy jót lehet panaszkodni és magamat sajnáltatni, kárpótól az esetleges ‘veszteségekért’.
Vagy odébb is állhatunk. Nem engedve az idegen hatásoknak, azt mondjuk, hogy nekünk erre nincs szükségünk és kilépünk a helyzetből. Ezt, amilyen könnyűnek hangzik, annyira nehéz kivitelezni. Gondolj csak bele! Biztos voltál már olyan szituációban, ami kellemetlen, már-már bántó volt, de mégsem tudtál kilépni. Megvártad a végét és rossz érzésekkel távoztál, ahelyett, hogy már az elején (le)léptél volna. Ennek a megoldásnak a nehézségét az adja, hogy ehhez előbb tudni kell, hogy kik is vagyunk mi, és mi az, amire nekünk szükségünk van, és mi az, amire nincs!
Ez a fajta tudatosság és önfegyelem komoly önismereti munka után érhető csak el. E képességgel nem sokan születnek. Pontosabban, velünk született képességről van szó, csak éppen a szülők és a társadalom gondos, alapos és kitartó munkával kiírtja belőlünk, míg hirímagja sem marad.
Megijedni nem kell. Ha valakiben felmerül az igény, hogy változtasson, ez a képesség is, mint megannyi más, melyet elvesztettünk valahol az úton, újratanulható, újrafelfedezhető. Szóval, hajrá! Ha úgy érzed, hogy valami hiányzik, valami nem stimmel, keress minket, segítünk.