Versenyfutás az idővel. Amikor azt gondolod, hogy végre minden rendben, ismét elromlik valami. Jól evett, jól aludt, nem voltak hangulatingadozásai, jó jegyeket hozott, nem volt gond vele az oviban, suliban, nem voltak nagyobb harcok otthon.
Aztán csak tessék. Nem eszik. Nem alszik (egyedül). Nem akar játszani. Nem akar tanulni. Kedvetlen. Lehangolt. Szemtelenkedik. Te meg csak kérdezed magadtól, hogy mit rontottál el. A válasz erre, hogy az esetek túlnyomó többségében semmit. Ez a természetes fejlődés része. Biztos furcsa ezt hallani és érthetetlen, hogy ez miért normális, de a fejlődés már csak ilyen. Fejlődünk, fejlődünk, fejlődünk, aztán megállunk, van egy plató, esetleg visszacsúszunk egy korábbi szintre, közben az “agyunkra” megy a gyermekünk és nicsak!!!! Egy érettebb, okosabb, ügyesebb gyermek áll előttünk. És nem tudjuk, hogy ez hogy történt. Pedig egyszerű a képlet. Ahhoz, hogy bizonyos képességek megszilárduljanak, szükség van egy nyugalmi szintre. És ezt a szintet gyakran egy visszacsúszás, szakszóval élve regresszió segíti elő. Ezzel egyáltalán nincs semmi gond, ha csak ideig-óráig tart. Azonban vannak esetek, amikor elkezdhetünk aggódni. Ha úgy érzed, hogy van benned pár kérdés a gyermeked nevelésével kapcsolatban, amikre szeretnél választ kapni, keress minket bizalommal.