A bepisilés kisgyermekkorban elég komoly fejtörést szokott okozni a szülőknek. Az elején még nyugodtan elfogadják a helyzetet, aztán kezd egyre aggasztóbbá válni az egész.
De mit is tegyünk ebben a helyzetben?
A legelső, amit meg kell vizsgálnunk, hogy volt-e több mint fél évig olyan időszak, amikor teljesen szobatiszta volt gyermekünk. Ha volt, akkor valószínű nincs szervi oka a problémának. De mindenképp el kell menni szakorvoshoz, hogy ez orvosilag alá legyen támasztva. A következő lépés, ami ilyenkor jönni szokott, hogy elküldik a családot pszichológushoz, hogy kivizsgálják hátha lelki okok állnak a gyermek bepisilése mögött.
Itt jön viszont a trükkös rész. Mert nem feltétlenül kell, hogy legyen komoly pszichés zavar mögötte. Lehet, hogy csak egy megjegyzés vagy egy helyzet váltja ki ezt a problémát.
Gondold végig, hogy mikor jelent meg először a bepisilés, aztán próbálj visszaemlékezni, hogy aznap csináltatok-e, vagy mondtál/mondtatok-e valami olyasmit, ami összeköthető a pisiléssel. Ezt követően kezd el jegyzetelni, hogy mikor pisil be (minimum egy hónapig csináld dátummal, nappal), nézd meg, hogy milyen ritmusban történik a bepisilés és azokon a napokon mik történtek, van-e valami visszatérő momentum.
Ha esetleg elakadsz az okok felderítésében és szívesen igénybe vennél egy kis szakmai segítséget, örömmel állunk rendelkezésedre.
onlinepszichologiaitanacsadas.com 