Minden család életében eljön az az idő, amikor gyermekének elkezdenek titkai lenni. Ami sok esetben megijeszti a szülőket. Szokták mondani, hogy eddig egy aranyos, kedves, nyitott gyermekem volt, most pedig nem akar elmondani semmit.
És erre a szülők külön módszereket találnak ki, hogy hogyan lehetne kihúzni gyermekükből kicsi kis titkaikat. Persze azt tegyük hozzá, hogy egy titkot megtudni nagyon jó érzés. Különlegessé tesz.
A szülők egy része ilyenkor elkezd barátként viszonyulni gyermekéhez és igyekszik, hogy bizalmába férkőzzön. A másik típus pedig dühösen, már már agresszíven reagál gyermekére. Ilyenkor gyakran elhangzik a pszichológiai térben a serdülő részéről: „Mondok valamit, hogy a szülők megnyugodjanak, de a valóságot eltitkolom, mert úgyis tudom, hogy nem örülnének neki.” És ez beindít egy körfolyamatot (hazudsz – de úgysem értesz meg – de ne titkolózz – csak azért sem mondok semmit), ami csak oda vezet, hogy megromlik a szülő-gyerek viszony. Nagyon fontos, hogy ezt a körfolyamatot még az elején megszüntessük. Ehhez két dolog szükséges. Az egyik hogy korábbi szabályokon a család, mint egység változtasson. A másik pedig, hogy fogadjuk el, a titkolózás egy teljesen természetes dolog serdülőkorban, sőt kötelező is! Hisz ez a korszak pont annak az ideje, hogy a mi kis gyermekünk le tudjon válni rólunk és elindulhasson az önállósodás útján. És ehhez szükség van a privát szféra megélésére, ami csak az enyém, ami nem a szülők kontrollálása alatt áll. Hogy nehéz-e ez az időszak? Nagyon nehéz. Mind a szülőnek, mind a gyermeknek.
Ha úgy gondolod, hogy nem tudsz elég teret adni kamasz gyermekednek, gyere el és segítünk megvizsgálni ennek lelki okait.
onlinepszichologiaitanacsadas.com 