Ha már címnek ilyen közhelyet választottam, megpróbálok valami olyat írni, ami ezt kompenzálja.
A szerelem egy unalmas dolog. Persze csak ha jól csinálják.
Miért?
Kezdjük akkor azzal, hogy milyen az amikor intenzív, amikor elsöprő, amikor vannak jó nagy hegyek meg jó mély völgyek. Milyen ez? Izgalmas. Érdekes. Energiával teli. Olyan, amiről mind álmodunk, tudod, az az elsöprő valami. De ez nem feltétlenül szerelem. Ez, az esetek 99%-ában rajongás. És ez nem egészséges. Ellenben a szerelemmel, ami az.
A szerelem az, amitől több leszel, nem pedig kevesebb. Amikor este, egy randi után nyugodtan hajtod álomra a fejedet.
A szerelem az, amikor fejlődtök, változtok mindketten. Nem pedig egyik megalkuszik és próbál a másiknak a kedvében járni.
Onnan tudod, hogy a szerelem talált rád, hogy nem kell túlgondolnod. Hogy nem agyalsz naphosszat, mi legyen, hogy legyen, vajon ezt vagy azt meg hogy értette, mire vágyik, mit szeretne? A szerelemben annyira simán mennek a dolgok, annyira maguktól értetődnek, hogy már-már unalmas.
Azért mondom, hogy unalmas, mert a legtöbben nem bírják ezt elviselni. Mert a legtöbben az izgalomra vágynak, azt keresik, és nem a szerelmet. És aztán, 5-6 év, egy lakáshitel és 2 gyerek után meg csodálkoznak, hogy nem megy. Hát nem.
Nagyon fontos, ha párt keresünk, hogy tisztában legyünk, hogy pár kell, azaz a másik, avagy csak a szerep, a funkció, amit ő betölthet az életünkben. Mert nagyon nem mindegy hogy izgalmat, menedéket, segítőt vagy cinkost keresel!
Mert ezek egyik sem a szerelem.