Ez egy érdekes téma és a szülők nagy részének megvan a saját véleménye, hogy melyiket preferálja. Még az egyes szakemberek között is eltérő lehet a nézőpont. Én úgy gondolom, hogy egy bizonyos életkorig teljesen mindegy, hogy a szülő(k) együtt vagy külön alszanak a gyermekükkel.
Ezt mindenki maga dönti el attól függően, hogy ő ezt hogy érzi. Viszont eljön az a kor, amikor nyűgnek kezdi érezni a szülő és szeretne változtatni ezen, de nem megy. Nem képes elérni, hogy gyermeke átmenjen a saját szobájába aludni. És ha azt gondolnánk, hogy ez csak a kisgyerekekre vonatkozik, akkor sajnos azt kell mondanom, hogy nem. Akár középiskolás gyerekek is alszanak együtt a szüleikkel.
Az első, amit mindenképp le kell szögezzünk ennél a témánál, hogy a gyermek képes az egyedüli éjszakai alvásra és semmiféle lelki problémát nem fog neki okozni, ha a saját szobájában alszik. Ez már a kicsi babákra is vonatkozik.
De tegyük fel, hogy ti együtt aludtatok pár évig és úgy érzed eljött az ideje a különalvásnak. Próbálkozol ezzel, próbálkozol azzal, de nem megy. Azért nem megy, mert első körben mindig a szülőnek kell megvizsgálnia magát, hogy miért is szereti annyira az együtt alvást és mi lehet az a belső motiváló erő, ami miatt ő valójában nem szeretné, hogy külön aludjanak. Félelem? Magány? Féltés? Házastársi konfliktusok? Szeretethiány? Ha megtaláltad az okát, akkor leszel csak képes a gyereked felé úgy közvetíteni a különalvást, hogy ezt ő is elfogadja, sőt még örüljön is neki.
Ha úgy érzed, hogy szükséged lenne pár tippre-trükkre, keress minket bátran.