A szavaknak igenis teremtő erejük van. Persze vannak üres szavak, de én most nem erről beszélek. Hanem arról, ha mondunk valamit, akkor annak hatása van. Akcióként is felfoghatjuk, melyre így vagy úgy de válasz érkezik a környezetből.
Az elhangzottak igen is megváltoztathatják a külső, de akár a belső helyzetet. Például mondhatok valamit, aminek hatására a másik távozik a szobából. Tessék, máris több levegőhöz jutottam. Vagy, mondhatok olyat is, aminek hatására a másik picit jobban érzi magát. Nem sok, tudom, de pár jó szóval, hozzájárultam az ő jóllétéhez.
Vigyázzunk mit mondunk, mert bármi is legyen az, valamit ki fog váltani a másikból, a környezetünkből, vagy mi magunkból. Szóval, nincsen olyan, hogy „csak úgy mondtam”. Csak úgy senki sem mond semmit! Olyan van, hogy helyzethez nem illeszkedik, amit mondunk. De ez nem a semmi kategória. A másik akkor érezheti, hogy nem mondunk semmit, bár beszélünk, mert nem adekvát, amit mondunk. Ergo, tudatosan vagy tudattalanul, másról beszélünk.
Amikor valaki semmit mond, amikor eltér a tárgytól, annak általában valami tudattalan lelki oka van. Az ilyen beszédet hallgatni a másiknak fura lehet, mert kivehetetlen, érthetetlen. Ha valaki így beszél, annak megvan az oka, ami általában a beszélőben keresendő. Ilyenkor az illető gyakorlatilag, bár nekünk mondja, valójában saját magával beszélget. Az üzenetet saját magának küldi, ha úgy tetszik, ez egy olyan fura levél, ahol a feladó és a fogadó egy azon személy.
Ezzel a fajta levéllel az a baj, hogy soha nem ér célba. A tényleges hallgató nem tud mit kezdeni vele, és közvetítői ilyen, elvész útközben. Ez ilyen beszédnek terápiás vagy tanácsadói helyzetben lenne helye. A szakember azért szakember, mert képes az ilyen beszéd felismerésére, az üzenet kódolására és annak olyan formában való közvetítésére (tolmácsolására) hogy azt a feladó / fogadó megértse. Erre csakis a szakember képes. Ő ezt tudja, ezt tanultam, ez az, amit nap mint nap csinál.
A szomszéd, a tesó, a mamika, az anyuka, a legjobb barát nem tudja, akármennyire is akarja! De ez nem is baj. Nem is ez az ő szerepük a mi életünkben. Nekik a saját feladatukat kell jól csinálni. Az pont elég, ha az megy nekik. A nyelvtörőket, fejtörőket, rejtvényeket meg bízzák csak nyugodtan a szakemberek.