A KALITKA

Ó, drága kalitka. Csak ne lennél ennyire vonzó!

Nekem ez nem a rabságot és a bezártságot jelenti. Távolról sem! Sokkal inkább a biztonságot, a kényelmet.

Mióta kiengedtek, csak ücsörgök itt és bámulom a rácsokat. A rácsokat,

amiket oly sokáig rángattam, ütöttem vertem, ráztam. A rácsokat, melyekről sokáig azt gondoltam, hogy minden bajom forrása. De aztán rá kellett jönnöm, hogy nem.

Mióta kiengedtek meg sem mozdultam. Igazából fogalmam sincs hova mehetnek. Nem tudom, mitévő legyek?! A baj az, hogy soha senki nem tanította meg, mit kezdjek a szabadsággal. Soha senki nem tanította meg, hogyan éljek a lehetőségekkel.

Mióta kiengedtek, kitárult a világ, de én rá sem nézek. Szalad el mellettem az élet, s attól félek, utolérni már sosem fogom. Így, jobb híján maradok a seggemen, el nem mozdulok, csak ücsörgök és nézem a kalitkát. Vágyódom vissza, húz magához az a régi élet, mikor még minden egyszerűbb volt.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: