Az álmok, a vágyak a közhiedelemmel ellentétben arra vannak, hogy megtanuljuk elengedni őket. Tudom, ez fura, mindenhol azt olvasni, hogy majd én segítek, megtanítalak elérni az álmaidat, stb. De ez nem így van. Ez lelkileg nem egy egészséges megoldás. Gondoljunk csak bele,
eleve egy vesztes helyzet, ha egy ilyenre befizetünk. Leülünk a pasas / hölgy elé. Elmondjuk mit szeretnénk és ő majd jól megmutatja az utat. Köszi. De mi van akkor, ha odaérek a célba és mégsem vagyok boldog? Ha rá kell jöjjek, hogy mégsem ezt akartam? Kigondolok valami mást és befizetek még egy körre. Remek. Hát, kösz nem.
Most persze kisarkítottam a dolgot, hogy érthetőbb, szemléletesebb legyen. A való életben persze nem kell azért mindig fizetnünk, hogy valaki félrevezessen minket. Ott vannak az ismerőseink, barátaink és családunk. Ők ingyen és bérmentve, csupán szeretetből, ellátnak minket olyan jó tanácsokkal, melyek ki tudja hova vezetnek. Ha jót akarok magamnak, nagyon megválogatom, kire hallgatok ilyen téren, vagy úgy egyáltalán!
Maradjunk annyiban, hogy vágyaink 99.9%-a arra jó, hogy lekössön bennünket, hogy ne unatkozzunk, hogy a valós dolgokkal, a valósággal ne kelljen szembenéznünk. Ezek az illuzórikus, de nagyon vonzó dolgok csupán elterelések, kerülőutak, ha úgy tetszik. Engedjük el őket. Hagyjuk, hadd menjenek. S a könnyes búcsú után üljünk le és tiszta fejjel gondoljunk bele: ha lecsupaszítom magam, ha elengedek mindent, mi az ami megmarad? Az évek során összegyült sok-sok kacat, lim-lom eltávolítása után lehet csak esélyünk rátalálni arra a kis rég elveszettnek hitt dobozkára a kamra mélyén, egy sötét sarokban, ami létünk valódi értelmet és célját tartalmazza.
Rávenni magunkat, hogy megálljunk, leüljünk a mai rohanó világban, mikor minél gyorsabban minél több megszerzése a cél, elég nehéz feladat. De enélkül nem fog menni. Csak pazaroljuk az időnket. Amiből, nem sok van. Szóval, nem biztos, hogy megéri. Gondold át, és ha úgy gondolod elkelne egy kis segítség a rendrakásban, a keresgélésben, keress minket, segítünk.