Amikor nevelési tanácsadásra jön egy szülő és arról mesél, hogy rossz a gyereke, mindig megkérdezem, hogy mit jelent ez. Megmondom őszintén, hogy nem szeretem ezt a jelzőt, ha gyermekekre használják. Emberek esetében ez nem működik. Nem egy objektív jelző. A mosógép az lehet rossz, vagy a számítógép, mert nem működik. De gyerek????
A rossz az egy szubjektív jelző. Mindenkinek mást jelent. Ami szerintem jó, az más szerint lehet nem. Volt egyszer egy esetem, ahol az óvónők panaszkodtak, hogy milyen rossz az egyik kisgyerek, mert a párnájával csapkodja a többi gyereket alvás előtt. De minden alkalommal. És ez nagyon zavarta őket. A kisgyerek valójában nem “csapkodta” őket, csak párnacsatázni próbált, mert náluk minden este ez volt a szokás. És ez akkor derült ki, amikor beszéltem a szülőkkel.
Hogy milyen tanulságok vonhatóak le ebből az esetből?
- a gyerek nem rosszból csinálta ezt!
- ami számodra pozitív, az más szerint lehet negatív.
- ha az elején megpróbálsz utána járni, hogy miért csinálja azt a gyermeked, sok bosszúságtól kíméled meg magad. KÉRDEZZ! Kérdezd meg őt!
- ha a rossz jelzőt használod, akkor mindig mond el, hogy neked mit jelent az. Akkor is, ha már százszor elmondtad. (De itt már érdemes elgondolkodnod, hogy változtatnod kellene a körülményeken.)
Röviden összefoglalva, nem rossz a gyerek, csak neked nem tetszik egy adott viselkedése. És ez egészen mást jelent. Az elsőnél őt minősíted, a második esetben pedig egy adott viselkedését.
Ha úgy érzed, hogy benne vagy egy mókuskerékben és nem tudod megfelelően tálalni a nemtetszésedet bizonyos viselkedésekkel kapcsolatban, gyere el és keresünk rá megoldásokat.