Az emberek általában a hétvégéket vagy a szabadnapokat várják, hogy végre kikapcsolódhasson az egész család. Terveznek mindenféle programokat, főleg azért, hogy gyermekük/gyermekeik szép emlékekkel gyarapodjon. Aztán sokszor történik valami, ami ezt a családi idillt vagy teljesen vagy csak részben, de keserédessé teszi.
Vagy a munkahely, vagy a mi rossz kedvünk, vagy egy betegség, vagy az idő, de valami sokszor közbeszól. És a csodásan megtervezett napból lesz egy … rátok bízom, hogy milyen jelzővel illetitek azt a napot.
De miért vársz mindig a “különleges” alkalmakra? Miért gondolod, vagy inkább várod azt, hogy az a pár nap vagy óra fog titeket feltölteni?
Az apró csodák, a változások, a boldogságot jelentő pillanatok a hétköznapokban vannak. Állj meg időnként, nyugtasd le a lelked és csak szemléld, mint egy kívülálló a családodat. Meglátod mennyi csoda történt az elmúlt napokban, hetekben. Fedezd fel a változásokat, örülj azoknak, jelezd is vissza a többieknek, hogy mennyire klassz ez. Mellékesen megjegyzem, hogy a pozitív visszajelzéseknek nagyon nagy szerepe van az életben, a fejlődésben!
Az élet nem a nagy eseményektől lesz az ami. A gyermeked rólad alkotott képét nem a programozás és a nagyobb mérföldkövek (ballagás, szülinapok stb.) fogják meghatározni. Hanem, hogy mennyire vagy jelen a hétköznapjaiban TÁMOGATÓ szülőként az ő életében.
(Tudjátok egy gyerekekkel folytatott ülés során mi hangzik el a programozásokat illetően? “Amikor itt meg ott voltunk, azt nagyon szerettem, DE amúgy mindig csak….” – és a lényeg a de-n van, ugye érzitek?)