Hányan nőttek fel úgy, hogy elvesztek a gyerekkori emlékei. Szinte csak egy-egy emlék maradt meg, azok is főleg negatívak, pozitívból hmmmm. Te mit adsz a gyermekednek? Nálatok mennyire rohan az idő? Te mennyire sietteted azt?
Lehet hozni kifogásokat, hogy de ebben a rohanó világban, de mert, de mert… Állj meg, nyugodj le, nem vagytok elkésve sehonnan. Ha siettetsz valamit, azt se éred el előbb. Meg kell hogy érjél rá. Ahogy a gyermeked is napról napra változik, okosodik, önállósodik. És ennek sok szülő örül. De te mennyire vagy ennek részese? Vagy te is csak várod az ovitól, az iskolától, a természettől, hogy elvégezze feladatát? Nektek hogy telnek a napjaitok? Van időd leülni játszani, beszélgetni a gyermekeddel? Vagy sokszor elhangzik, hogy “Ne most, várj egy kicsit!” ? Nálatok mitől meghitt a családi légkör? Te mit teszel azért, hogy megéld a napokat és ne csupán átéld? Te jól érzed magad a bőrödben? Mit gondolsz, mit lát a gyermeked ha rád néz? Mit gondolsz, mit fog továbbvinni, ha felnő? Van olyan tulajdonságod, amit nem szeretnél átadni? Mit gondolsz a gondozási feladatok ellátása elegendő egy egészséges gyermek fejlődéséhez? Mit gondolsz, a te gyermeked mire fog emlékezni a gyerekkorából? Lesznek közös emlékeitek, amire szívesen visszagondol? Lesz miről nosztalgiáznotok? Lesz mit továbbadni az unokáidnak?
Készülj fel! Ha pszichológiai munkába kezdesz, rengeteg kérdést fogsz kapni. Tőlem mindenesetre rendszeresen hallhatod: “Konkrét példa?”