A PESSZIMISTA AGY

Na, ennyit erről.

Úgy döntöttem, hogy megválok az agyamtól. Olyan kellemetlen gondolataim voltak. Az az ember voltam, akire azt mondják, hogy pesszimista. Minden helyzetben képes voltam meglátni a rosszat. Bármit átfordítottam negatívba.

Ha pozitív akarnék lenni azt mondanám, hogy

tehetséges voltam. Mármint abban, hogy lehúzzak másokat. Na meg persze magamat. Nem is nagyon kedveltek. Én voltam az, aki elrontotta a hangulatot. Én voltam az, aki elvette a kedvet.

Olyannyira tehetséges voltam, hogy még el sem kezdődött a parti, én már tudtam, hogy szar lesz. Látnok is voltam. Tudtam mindent előre. Mondjuk nem volt nehéz. Egy ilyen szar helyen, ilyen ostoba emberek között nem volt nehéz megtippelnem az eredményt.

Ebből kifolyólag egy idő után már bele sem kezdtem dolgokba. Nem volt értelme. Minek ha úgy sem megy?! Minek, ha úgy sem értékelik?! Tök logikus, ugye?

Az volt. Legalábbis az én kis világomban. Nem is tudom mi volt az a pont, mikor a pesszimizmusom átment depresszióba. Összefolyik minden.

A negatív hangokat felváltotta a csend. Elfogyott a mondanivalóm.

Az értelmetlenből átléptem a semmilyenbe.

Hát nem mondhatom, hogy jobb lett.

És ekkor jött az ötlet: talán ha megválok az agyamtól. Talán ha újat növesztek. Talán az majd más lesz.

Nem tudom. De reménykedem.

Te hogy vagy a negatív gondolataiddal? Szeretnél azoktól megválni? Ha úgy gondolod, hogy kellene egy kis segítség, keress minket bátran.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: