HÁT, ÍGY AZÉRT NEHEZEBB LESZ

Plusz súlyokkal mászni, haladni, felérni a csúcsra nem olyan egyszerű. Ha extra dolgokat aggatsz magadra, extra erőfeszítésre is lesz szükséged. Bármilyen banális is ez a kijelentés, sokan mégsem gondolnak bele. Utólag éri meglepetés őket. Felveszik a táskát és nekiszaladnak a hegynek. De nem telik el sok idő és elkezdik érezni, hogy valami nem stimmel.

Lassabban haladnak vagy könnyebben kibillennek, többször állnak meg egy-egy pihenőre, ilyenek.

Közben gondolkodnak, kérdezgetik magukat, mi lehet ennek az oka. Tegnap még jobban ment, mondják. Hogy lehet, hogy ma nehezebb?! -kérdezik. Nem csak a testük, de a gondolataik is vergődnek. Az értetlenség és a nem várt fáradtság kizökkenti őket. Nem találják a ritmust, nem sikerül elkapni a flow-t. 

Az okosabbak végül leülnek, tartanak egy hosszabb pihenőt. Hagynak időt maguknak regenerálódni. Izmaik elernyednek, gondolataik kitisztulnak. A friss levegő jót tesz. Miközben a táskájukban nasi után kutakodnak, kezük ügyébe akad valami, amiről így tapintásra nem tudják megmondani, mi is lehet. Kiveszik, megvizsgálják és konstatálják, hogy ez eddig nem volt a felszerelés része. E ponton kénytelenek őszintén bevallani, nem is emlékeznek, hogy került ez ide?!

Hát igen, nem csoda, hogy ma nem úgy ment a mászás, ahogy szokott. Itt van ez a valami, amit pluszban cipelek. Jó kis súlya van, ficereg is. Hát ja, most már értem, miért nem értem még mindig fel a tetejére. 

Na jó, de akkor most mi legyen? – kérdik, bár tudják, e kérdésre csak egyetlen válasz lehetséges. Most már nincs mit tenni. Tovább kell cipelni. El kell viselni, ki kell bírni. Innentől már csak lassabban és megfontoltabban lehet haladni, ha nem akarnak kifáradni, vagy hogy valami baleset legyen. 

Hogy így, ezzel a tempóval felérnek-e valaha a csúcsra, megint csak kérdés, ami piszkálja őket. S, ha szerencséjük van, előbb utóbb rájönnek, evvel foglalkozni értelmetlen. Ha elég okosak, rájönnek, a régi célokat el kell vetni és újakat kitűzni a helyükre. Ahogy a régi, jól bevált utakat is, új, ismeretlen ösvényekre kell cserélni. 

Ahogy ezt így átgondolja az ember, megnyugszik. Visszapakol a táskájába, feláll és folytatja az utat. Más lett az irány, az új út ismeretlen, s a haladás is valamivel nehezebb… de nem is ez a lényeg: hogy haladjunk, hogy ne veszítsük el egymást, hogy mindenki, a lehetőségekhez képest elégedett legyen, ez a lényeg. 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: