El sem hinnéd, milyen könnyű tönkretenni, amit más felépített. Elég egy óvatlan mozdulat és borul minden. És itt nem feltétlenül tárgyakról van szó. Az önbecsülésünk, a jó kedvünk, de akár céljaink is simán áldozatául eshetnek a bunkóságnak, az oda nem figyelésnek, nemtörődömségnek, hogy a gonoszságról már ne is beszéljünk.
Mondjuk az is egy jó kérdés, minek dolgozunk rajta annyit? Mármint az önbecsülésen, meg ilyenek. Azért, hogy aztán mások semmibe vegyék? Azért, hogy aztán még mi érezzük magunkat kellemetlenül? Azért, hogy mi agyaljunk rajta naphosszat, hogy ki a hülye?!
Miért élünk úgy, ahogy élünk egyáltalán? Igazából ez a kérdés. Magadnak csinálod, vagy másoknak akarsz megfelelni? Szeretnéd, hogy odafigyeljenek, esetleg tiszteljenek? Miért? Miért olyan fontos ez neked? Nem mindegy?!
De igen, mindegy. Csinálod, mert így látod jónak, éled az életed, ahogy helyesnek tartod. Hogy a másik ehhez mit szól, hogy reagál, észreveszi-e egyáltalán az mindegy. Ha magadért teszed, nem várod el, hogy rajongjanak érte, hogy tiszteljék, megbecsüljék tetteidet. Ha meg nem, akkor úgy is mindegy. Akkor át kéne gondolnod, hova is vezet ez az egész.
A másikat nem érdekled. Megy, amerre az útja visz, s ha ez éppen terajtad vezet keresztül, az nem fogja visszatartani. Megy tovább, megy és csak megy, míg el nem éri, vélt vagy valós, célját. Sajnos a legtöbben ilyenek, ezzel együtt kell élned. Ezt számításba kell venned, mikor azon gondolkozol, mennyire fontos a másik véleménye? Ezzel számolnod kell, mikor arról döntesz, értük vagy magadért éled az életed.
Persze, erre mondhatod, hogy akkor pont olyan leszek mint ők, hogy nem érdekel semmi csak megyek előre. Mivel leszek akkor én különb?
Egy, nem kell különbnek lenned. Senkit sem érdekel. És kettő, mindenki maga dönt, hogy az útját hogyan járja, hogy a célját hogyan éri el. Attól még, hogy a magad útját járod, nem kell bunkónak lenni, nem kötelező másokon átgázolni. Nincsenek előre kijelölt ösvények, semmi sem kötelez, hogy másokat figyelembe nem véve haladjál.
Szia,
Valóban könnyű tönkretenni az olyan építményeinket, amelyek megalapozatlanok, vagy gyenge, zavaros alapokra épültek.
Folyamatosan növekszik azok száma, akiknél növekszik ez a fajta érzékenység, vagy úgy, hogy eltúlozzák egyes építményeiket a meglévő alapjaikhoz képest(túl sok gyerek, túl gyorsan emelkedés a karrierben, stb), vagy úgy, hogy olyan építményekbe fognak bele, amelyekhez nem rendelkeznek megfelelő alapokkal (házasság, hitelfelvétel, migráció, stb.).
Ez a fajta növekvő érzékenység, a pengeélen való táncolásban élőkkel való kapcsolatainkat meggyengíti, az emberek eltávolodnak egymástól, mert félnek az ilyen kiszámíthatatlan, katasztrófaveszélyes kapcsolatoktól.
A mentális egészséget a kudarcoktól való félelem teljesen aláássa, mert ez a félelem erős, hiszen tapasztalokra támaszkodik.
Nagyon fontos a helyzet pontos feltárása, mert nem elegendő a mentális zavar, vagy a félelem kezelése, az embereknek arra van szüksége, hogy a személyiségük alapjait megerősítsék, meg-igaz-ítsák.
Ebben, az öntudat szilárd megalapozásában látom a mentális egészség helyreállításának a megoldását.
A megingathatatlanul igazságos öntudatból alakítható ki az egészségesen boldog élet.
Az egészséges öntudat szilárd alapjainak kialakításával foglalkozom, és annak elterjesztésén munkálkodom.
Azt javasolom mindenkinek, aki a saját, és mások életére kedvező hatással kíván lenni, hogy erősítse meg az öntudata igazságosságát („sziklára építse a házát”).
Sok sikert kívánok!