Amikor a kapcsolattartás inkább kötelesség, mint egy jó program, az a helyzet már régen rossz. Rá szoktak csodálkozni az emberek, hogy lehet ez, hogy juthattunk eddig? Nem értik. De mikor a felismerés, az első sokk után átgondolják, rájönnek, hogy hát, igazából ez mindig is így volt, csak éppen eddig tartott, míg észrevettem.
Az ilyesmi sosem úgy van, hogy egyik napról a másikra alakul ki. Nem! Annyiról van csupán szó, hogy amikor leesik, amikor összeáll a kép, az egyfajta hirtelen és meglepő esemény. De mint mondtam, ez már benne volt a levegőben.
Hosszú ideig vagyunk képesek eljátszani, hogy érdeklődünk az ősök iránt, ahogy szüleink is évtizedekig játszották, hogy szeretnek minket. De előbb utóbb lehull a lepel vagy felszáll a köd, ahogy tetszik, mindegy.
Persze nem mindenki olyan szerencsés/szerencsétlen, hogy kinyíljon a szeme. Ez csak azzal történhet meg, aki fejlődik, aki igyekszik, aki többet akar. Az, aki nem elégedett, aki érzi, hogy ennél jobb is lehetne, az elindul, az keresni kezd. És hát, van az úgy, hogy olyant talál, ami nem túl kellemes.
Megkaphatom én a világ összes játékát, de ha ehhez nem társul pár jó szó, akkor cseszhetem. Az odafordulást, az őszinte érdeklődést, az elfogadó szavakat, a szelíd gesztusokat nem pótolja semmi sem.
Sokan hiszik, hogy a szeretet felcserélhető, hogy kiváltható tetszőleges dolgokkal. Pedig nem. Nagyon nem. Egy ideig, mint mondtam el lehet hitetni az EGO-val, hogy jó ez neked. De a lélek, a szív csak egyre éhesebb és éhesebb lesz. Mígnem egy napon a hiányérzet akkora lesz, hogy már nem lehet nem észrevenni. És ekkor kezd el az ember gyanakodni, keresgélni és találni.
És mikor azt az óriási lyukat megtaláljuk, mikor ott állunk a kráter szélén, amit az érzelmi elhanyagolás meteroidja ütött, akkor az egy nagyon szomorú és egyben visszafordíthatatlan helyzet. Onnan már nincs visszaút. A kétszínűség, a hazugság, a hamisság innentől kezdve már nem opciók. Hiszen pont ebből lett elegem.
Ha valaki rájön, hogy őt sohasem hallgatták meg igazán, sohasem sajnálták, szerették vagy reagáltak rá, onnantól kezdve már ő sem fogja szívesen megtenni ezt. Kötelességből még megteheti. De az messze nem őszinte. És őszintétlen meg már nem akar lenni. Mert akkor nem lenne ő sem különb…
És itt a vége.
Ha úgy érzed, hogy benned is felébredt valami, de elveszel a belső káoszban, gyere és segítünk tisztábban látni.