ANYÁM, AKI SOSEM SZERETETT

A legnehezebb mindig azt elfogadni, hogy nekünk csak ez jutott. A legnehezebb mindig az illúziók elengedése. Pedig, ha nem tesszük meg, könnyen saját vágyaink áldozataivá válhatunk.

Gondolhatom én azt, hogy a család az a szülők, gyerekek és nagyszülők együttese, ahol a felek boldogan látogatják, támogatják egymást. Vágyhatok arra, hogy majd harmonikus, békés kapcsolat lesz közöttünk.

Akarhatom, hogy a szüleim jól kijöjjenek a férjemmel/feleségemmel, ha másért nem, az unokák miatt. Szerethetnék egy mintát adni a kicsi(k)nek, ahol azt látják, ahogy a különböző generációk békében megférnek.

De hát ez nem mindig rajtad múlik. És akkor te hiába teszed bele a magadét, ha a másik nem akarja, nem képes rá vagy csak közömbös, akkor ez nem fog menni. És akkor mindenki csak szenved, ami senkinek sem jó.

Ha nem megy, ha nagyon nem megy, mert valaki szabotálja a dolgot, akkor azt fel kell ismerni, el kell fogadni és annak megfelelően reagálni. Változtatni kell, különben rámehet a mindened.

Ha anyád folyton azért sír, hogy nem vagy mellette… Ha anyád minden nap kikészít, amiért nem szórakoztatod… Ha anyád megbetegít, amiért szar szemét gyereke vagy…, vagy amiért a saját életedet éled. Hát, akkor ezt előbb utóbb a párod megunja.

VAGY! Ha anyád nap mint nap szekálja a gyerekek apját/anyját. Ha az anyád minden egyes találkozón kiborítja a párodat. Ha az anyád szerint a szerelem egy gonosz boszorkány. Hát akkor a párod ezt is előbb vagy utóbb megunja.

És akkor döntened kell. Ő vagy te? A múltad vagy a jövőd? Az anyád vagy a gyerekek?

Nyilván nem fair, hogy ilyen választás elé állítja az élet az embert. Igazságtalan, ha két szerettünk közül választanunk kell. De ha ez van, akkor lépni kell.

Mondjuk, ha a sokkot kiheverve átgondoljuk a dolgot, rájöhetünk, hogy nem az élet igazságtalan, hogy nem a sors ver minket, hogy nem 2 szerettünk közül kell választani. Sokkal inkább egy illúziót kell elengedni.

Azt ugyanis, hogy anyánk szeret minket. Mert aki szeret, ilyen helyzetbe nem fog hozni minket!

És hát, az igazság az az, hogy aki ilyen helyzetbe hoz minket, azt valójában mi sem szeretjük, maximum kötelességből vagyunk mellette.

Szóval, a megoldás amilyen egyszerű, olyan fájdalmas.

Mert a tényt elfogadni, hogy anyám sosem szeretett… az fájdalmas.

Ha úgy érzed, hogy veled is ezt történik és szeretnéd megdolgozni ezt a fájdalmat, gyere és segítünk.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: