ANYA, KÉRLEK, VÁLJATOK MÁR EL!

A gyerek miatt együtt maradni hülyeség. A gyereknek nem egy kirakat, nem a látszat kell. A gyerek megérzi, hogy nem stimmel valami. Ha két boldogtalan ember van mellette, attól neki nem lesz jobb. Az nem okoz neki örömöt, hogy ketten vannak ott. Neki mindegy hány ember, a lényeg, hogy az, aki ott van, az boldog legyen.

Nehéz ügy az elengedés és ahhoz, hogy elváljunk, ahhoz az kell.

És ezt a nehézséget nem szeretjük felvállalni. Nem akarunk szembenézni a rossz érzéssel, hogy ez a kapcsolat most nem sikerült, hogy mit szólnak majd mások, stb.? Aztán ott vannak a félelmek is, hogy mi lesz ezután, egyedül maradok, hogyan találok majd újra társat, ráadásul gyerekkel? És még sorolhatnánk a végtelenségig.

Lényeg, hogy félelmeinket, rossz érzéseinket úgy tudjuk leginkább távol tartani, ha eltereljük a figyelmünket, ha egyszerűen másfelé nézünk. Erre tökéletes eszköz a gyerek. Ő pont kapóra jön. Sokakban fel sem merül a válás lehetősége és így az ezzel járó rossz érzések is elmaradnak, mert hát ott a gyerek. Mégis milyen jóérzésű ember akarna megcsonkítani egy családot?!

Mondjuk az, aki elég bátor vagy eléggé szenved, hogy eljátsszon a gondolattal, hogy mi lenne ha külön folytatnák. Ő talán rájöhet, hogy nincs bezárva, hogy nincs sarokba szorítva. Ő talán felfedezhet egyéb lehetőségeket. Ő talán talál valami kiutat.

Ehhez persze ki kell nyitnia az embernek a szívét és szemét és beengedni mind a külső, mind a belső jeleket, érzeteket. Ez teljesen más mint vakon és süketen végigszaladni az életen, végigszenvedni azt, mondván, nekem ez a kötelességem. Merthogy az is kötelesség, hogy a nehézségeken átlendüljünk, hogy megtegyünk mindent önmagunk és mások boldogulásáért. És nem utolsó sorban, hogy példát mutassunk a gyereknek.

Akik azt gondolják, hogy egy szép kerek de ugyanakkor boldogtalan család képe jól fog hatni, azok tévednek. Ez egyrészt bűntudatot kelt a gyerekben, merthogy őmiatta marad együtt szenvedni ez a két ember. Másrészt pedig azt üzeni, hogy az élet már csak ilyen, hogy semmit sem tehetünk a sors ellen.

Szóval hajrá! Én nem azt mondom, hogy el kell válni. Hanem, hogy szedjük ki a dolgokat a szőnyeg alól és legalább nézzük meg. Hátha találunk valami megoldást.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: