‘Érdekes, hogy amikor elhagyom a szokásos pózt, amikor megmutatom az igazi arcomat, a családomra és a barátokra a frász tör rá.’
Ez, egyébként teljesen tipikus jelenség, szinte mindenki találkozik vele, aki terápiába megy. Ez egy amolyan mellékhatása a folyamatnak, a változásnak. Egyrészt jól hangzik,
mert ugye az ember végre elkezd kinyílni, magát felfedezni és megmutatni másoknak. Viszont, és amennyiben ezek a mások, ezek az úgynevezett szeretteink, erre nincsenek felkészülve, nem elég türelmesek, toleránsak vagy elfogadóak, akkor ez igen rosszul is elsülhet. Ez utóbbi verzió igen komoly ellenállás és igencsak megnehezíti az amúgy sem túl könnyű pszichológiai munkát.
Viszont ezt be kell vállalni. Enélkül nem megy. Bujkálva, hogyan akarod magad megismerni? Egy maszkkal a fejeden felesleges a tükörbe belenézni. Ha önmagadra vagy kíváncsi, ahhoz elő kell merészkedned. Ehhez bátorság kell, nem is kevés. Egyrészt ott vagy te, aki nem is nagyon ismered magad, hiszen ezt a maszkos fickót már úgy megszoktad. Másrészt pedig ott vannak a többiek, ahogy fentebb már említettem, akik reakciója szintén kiszámíthatatlan.
Ha valaki önismeretre adná a fejét, vagy bármiféle pszichológiai munkára, akkor jobb ha felkészül, hogy nem csupán önmagával, de sokszor a környezettel is meg kell majd küzdenie. És sajnos az sem ritka, hogy választani kell saját magad és mások között.
Szintén tipikus, sokszor elhangzó mondat: ‘Ha jobbra megyek, magamat árulom el, de ha balra, akkor meg XY-t. Most mit tegyek?’ Avagy egy másik verzió: ‘Útálok ide járni, jobb volt, amíg ezeket a dolgokat nem tudtam. Sokkal egyszerű volt az életem.’
Sokan keverik a boldogságot a könnyűséggel vagy egyszerűséggel. Ha mások kedvére teszünk az mindig könnyű, a másik vágyát kielégíteni mindig egyszerű. Na de a sajátunkat! Hát, azt a legnehezebb…
Te hogy állsz önmagad megismerésével? Belevágtál már? Vagy bele mernél vágni önmagad megismerésébe? Ha segítségre van szükségre, bizalommal fordulhatsz hozzánk.