Ha valami elromlott, félresiklott, nem kell azonnal megijedni. Általában a problémák javíthatóak. Egy kitétel azért van: hogy a feleknek – mindkettőnek – szándékában álljon tenni valamit a közös ügyért.
A gond ott kezdődik, mikor az egyik fél szeretne javítani a kapcsolaton, viszont a másik már kifelé kacsingat.
Mikor az egyik hajlandó mindent beleadni, de a másik már csak immel-ámmal tartja a gyeplőt. Ezekben az esetekben nem is érdemes belekezdeni a munkába. Ilyenkor arra érdemes koncentrálni, hogy minél fájdalommentesebben, minél gyorsabban, felnőtt módjára, kultúráltan és higgadtan elváljanak.
A másikat győzködni, könyörögni, esetleg valami trükkel megpróbálni rávenni egy jobb belátásra, nem érdemes. Ez rossz szájízt adna csak az egésznek, illetve nem lenne tartós a hatása. Gondolj csak bele, ha zsarolásnak engedve tennél meg valamit, te nem lépnél vissza az első adandó alkalommal?! Szóval, az elfogadás és az elengedés az egyetlen értelmes út ilyen esetekben.
Mondjuk létezik egy még ennél is rosszabb forgatókönyv. Merthogy a fenti példában a felek abban megegyeznek, hogy itt ez a valami, ami köztük van, nem működik. Igaz, megjavítani csak az egyik akarja, mert a másik éppen szerelmes és még élni akar és nem érdekli, hogy ennek mi az ára, mert ő most mindent bepótol, amiről le kellett eddig mondania. Ez szerencsétlen így, igen. Na, de mikor a felek még abban sem értenek egyet, hogy ez így nekik rossz, az egy sokkal nehezebb helyzet.
Ilyenkor az egyik, a szenvedő fél, jelzi partnerének, hogy neki ez így nem jó, hogy neki valami hiányzik és hogy változtatni szeretne, de süket fülekre talál. Merthogy a partnernek jó így, ő elvan ebben a kapcsolatban, neki ez kényelmes, sőt, még talán élvezi is és nem igazán érti, hogy a másik minek is elégedetlenkedik, miről is beszél?!
Ebben a felállásban azért nagyon nehéz bármerre is elmozdulni, mert az elégedett fél semmit sem fog tenni az ég világon! Tanácsadásra nem megy el, javítási, korrigálási javaslatokat mind-mind lesöpri az asztalról, a kéréseket meg sem hallja. Az egyik szenved és igyekszik könnyíteni magán, míg a másik abszolút jól elvan. Ezt látva aztán az elégedetlen fél először bosszús lesz, majd ahogy realizálja, hogy még csak esély sincs a változtatásra elszomorodik és feladja.
Ekkor érünk ahhoz a ponthoz, hogy jó, hát akkor váljunk el. Igen ám, de ha csak az egyiket nyomja a cipő, a másiknak pedig teljesen kényelmes, akkor patt helyzet van. Ez a szitu azért szörnyű, mert szinte kizárt, hogy békésen, emberként, normális hangnemben le lehessen zárni. Ehelyett perpatvar és dráma várja a résztvevőket. A másik szidása, becsmérlése, mocskolódás, kisemmizés és a végeláthatatlan bosszú, ami a tárgyalás után is még évekig tart.
Ha nem akarsz évekig harcolni az ex partnerrel, és nem szeretnéd, hogy a gyerekeid e miatt szenvedjenek, gyere és segítünk.