“Teremjél karikát!”
“Nem, teremjél inkább négyzetet!”
“Karikát!”
“Frászt, négyzetet!”
…
Ugye, mikor két gazda kétféle igénnyel áll elő, akkor baj van. Mitévő legyen ez a fa? Te mit tennél?
Ez a fa úgy döntött, hogy megpróbál megfelelni. Hozott ilyen és olyan termést is. Mondhatnánk, hogy mindenki elégedett. De hát ez nem ilyen egyszerű.
Miért?
Mert a fát senki sem kérdezte meg. Persze, lehet mondani, hogy minek is, tök fölösleges, hiszen ez csak egy fa, tegye csak a dolgát.
Na ja… de hát valahol ő is csak egy élőlény. Nem? Sőt, továbbmegyek. Állatokkal, de még emberekkel is simán megcsinálják ezt a gazdik, a szülők. És hát ott már nagyobb lesz a baj.
Gyerek esetében is nagyon könnyen rámondjuk, hiszen ő csak egy gyerek, honnan tudhatná, majd én tudom, mégiscsak én vagyok a felnőtt, stb. De abba bele sem gondolunk, hogy milyen annak a kicsinek, ha nekiállunk megfaragni, mert nekünk ez vagy az nem tetszik. Én kicsit innen vágok, anya picit a mások oldalról metsz le. És mire észbe kapunk lesz egy tökéletes – de boldogtalan – gyerekem.
Miért mondom, hogy boldogtalan? Hát mert ő nem lett megkérdezve. Önkényesen el lett döntve, hogy neki mi a jó és az lett kivitelezve. Ennyi. És hát, ahogy a fák, úgy az emberek sem szeretik, ha beléjük vágnak, ha megfaragják őket.
Belegondoltál már abba, miért unatkozik olyan sok ember? Miért nincs hobbija, olyan hivatása, amit szeret?
Tudod, akinek folyton megmondják, mi legyen, mi a jó, merre menjen, s mit ne tegyen, az sosem jön rá, mire is vágyik, ő maga mit szeretne.
És így gyártunk le sok-sok egyforma, szomorú robotembert. Akik bár szépen teremnek, de úgy igazán nem élnek.
Ha neked is vannak hasonló élményeid és szeretnéd megtudni, hogy Te ki is vagy igazán és mit szeretnél, szívesen segítünk.