(N)AGYSZERVÍZ

Csodálkoznak az emberek, vakarják a fejüket, mikor meglátnak. Hát igen, ilyen világot élünk. Fura azért, hogy így 2021-ben, amikor már kb mindenre képesek vagyunk és mindent lehet, egyesek még mindig furán néznek, ha felkeresel egy pszichológust.

Teljesen természetes, ha fáj a hasam vagy a fejem, vagy meghúzom valamimet, akkor elmegyek az orvoshoz. Senki sem kérdez semmit, senki sem vakarja a fejét, hogy ez meg hogy lehet?! De ha a léleknek van baja és elvinnéd a fejedet szervizbe, na akkor kapsz hideget-meleget!

Sőt, és ami szerintem a nagyobb baj, hogy sokaknak még ma, így 2021-ben is, eszébe sem jut, hogy a szívnek is baja lehet, hogy nem csak egy késsel tudjuk megsebezni magunkat, de szavakkal is, hogy nem csak a bőrünk meg az egyéb szerveink vannak, amik mindenféle fizikai hatásoknak vannak kitéve, hanem hogy ott az a nyomorult lelkünk is, amire szintén hatnak dolgok.

A szavak, az élmények, az érzések, egy tekintet, egy gesztus, de akár egy hangsúly is okozhat igen komoly problémákat. És bizony előfordul, hogy ezeket is kezeltetni kell. Ahogy az is tény, hogy nem lehet mindenre csak legyinteni, meg elfelejteni. Aki ezt mondja, hogy neki ez megy, ő így jár el, ő is hazudik. Pontosabban saját magát veri át. Mert hogy a szőnyeg alá söprés az nem egyenlő a megsemmisítéssel. És hát a legyintés és az elfelejtés az sosem megoldás.

Az a baj a lélekkel, hogy mindent elraktároz és mindenből összefüggéseket gyárt, következtetéseket von le. A lélek kialakít egy világképet, ha úgy tetszik térképet arról, hogyan is működnek a dolgok. Ez sajnos mind-mind tudattalan folyamat. Maguktól ezekről nem tudunk, ezeket tudatosítani kell, meg kell ismerni őket és ha kell átírni bizonyos következtetéseket vagy a térképen pontosítani bizonyos helyeket. Enélkül vakon repülünk.

Szóval, ha nincs baj, akkor sem árt néha ellátogatni egy szakemberhez. Főleg, hogy a mentálhigiénét nem tanuljuk meg az iskolában, sem otthon. Egy általános ismerkedés a tudatalattimmal, egy kis rendrakás, átválogatás sohasem árthat. Illetve, a sok kacatot, amiket hosszú évek során a szőnyeg alá sepregettünk sem árt néha elpakolgatni más helyekre, mert kényelmetlen lesz, ha rálépek. Sőt, ha valaki krónikus gyűjtögető, akkor könnyen előfordulhat, hogy már járni sem nagyon tud, mert nincs hová lépjen.

Lehet furcsán nézni, de azért én mindenkinek csak ajánlani szoktam. Adja csak be a fejét egy (n)agyszervizbe, abból baj nem lehet.

Leave a Reply

%d bloggers like this: