Zsuzsi 35 éves és rosszabbnál rosszabb kapcsolatai vannak. Épp egy elhanyagoló pasitól próbál megszabadul, de valamiért nem megy. Bár nem becsüli semmire és folyton csak félretéve érzi magát, valamiért nem tudja elengedni, mindig enged a csábításnak és visszatér hozzá.
Zsuzsi sokat gyakorolta, hogy közelebb kerüljön gyermeki énjéhez, Zsuzsikához. Minél többet csinálta, annál ügyesebb lett. Ez egy amolyan öngerjesztő folyamat. Ha elkezdek fülelni, a másik szívesen beszél. S ahogy egyre többet mondanak, úgy szívesebben figyelünk. És így tovább.
Egyik ilyen alkalommal Zsuzsika megosztott egy már rég elfeledett élményt Zsuzsival. Gyerekként sokat érezte, hogy mellőzik, hogy lenézik a többiek. Ez az érzés amolyan állandó társként kísérte. Zsuzsi erre nem is nagyon gondolt, eszébe sem jutott, meg amúgy is messze volt már attól így 35 évesen.
Amikor ez megtörtént nagyon sokat sírtak. Nagyon neki voltak keseredve és csak sírtak és sírtak. Órákig. Zsuzsi átérezte Zsuzsika fájdalmát. Hogy is ne tette volna, hiszen eszébe jutott, hogy ő is átéli ezt nap mint nap az alig működő baráti kapcsolataiban és a halódó párkapcsolatában.
Egy napon aztán, mikor az összeveszés után a pasi újra békülni akart, Zsuzsinak eszébe jutott a múltkori élménye, s arra gondolt: nem tehetem ezt meg Zsuszikával, szenvedett ő már eleget, mindenki csak kihasználta és gyötörte, elég volt!
S elküldte a pasit. Végleg.
Ha úgy érzed, hogy Te is cipelsz olyan terheket, amiket szívesen letennél, de nem tudod hogyan, gyere és segítünk.