KI AZ, AKI VISSZAHÚZ

Ez lehet a férj. A férj, aki kiakad, hogy tudta, hogy ez a kurva terápia nem lesz jó ötlet. Mert te bejelentetted, hogy 11 év után elválsz. Mire ő másnap hazahozza a már évek óta dugdosott szeretőjét. De persze te vagy a hibás, te vagy a hülye, hogy ez neked így nem jó, hogy eleged lett. 

Egyik pszichológushoz járt, másik a szeretőjéhez. Van ilyen. Mindenki máshogy keresi a megoldást. 

“Hitel, autó és a párom húznak le.” – mondja az egyik. Vagy mindkettő.

….

Valakinek mindig megéri, valaki mindig jól jár azzal, hogy te olyan vagy, amilyen. Egy passzív, mindig szomorú feleségnek is megvannak a maga előnyei. Például azt csinálsz mellette, amit csak akarsz, amit nem szégyellsz. Úgy sem veszi észre, nem arra, nem rád figyel. Az ilyen partner saját magával, saját valós, de sokszor csak kitalált bajával van elfoglalva. 

Amíg az egyik újra és újra átéli a traumáját, a másik szépen elsétál mellette. Nem kell rá figyeljen, hiszen ő mást se csinál csak szenved. Ilyen esetekben a másik először megtanulja, hogyan éljen együtt egy ilyen emberrel. Majd meglátja az előnyeit és elkezdi kihasználni. És egy idő után már nem áll érdekében, hogy segítsen, hogy társát kimozdítsa ebből az állapotból. Mert neki ez így kényelmes, társának meg úgy is mindegy. 

Csak éppen, mikor az egyik, a szenvedő fél, mondjuk egy terápiás folyamat hatására rájön, mi is zajlik otthon, annak nem lesz jó vége. Az egy nagyon szomorú felismerés, mikor leesik, hogy a szerelmünk az, aki benne tart ebben, mikor rádöbben az ember, hogy társunk valójában bánt minket, hogy a gyógyítás, a korrekció helyett csak a trauma ismétlődik napról napra. 

Ekkor, első lépésként az szokott lenni, hogy a szenvedő fél jelzi partnerének, hogy neki ez így nem jó, megkéri, hogy változtassanak. De amaz nem veszi komolyan, mert azt hiszi, hogy ez is csak amolyan hóbort, egyfajta kitaláció, mint az eddigiek. Mivel nem figyel, mert már régóta nem figyel magán kívül senkire sem, így nem hallja, látja meg a különbséget!

És ekkor szokott az történni, hogy a szenvedő félnek elege lesz. Nem hajlandó tovább várni, mert nem akarja tovább saját magát bántani. És fogja magát és kilép. Egyszerűen közli partnerével, hogy elég volt, én elmegyek. Mire az kiakad és hőbörögni kezd, hogy ilyent nem lehet, hogyan képzeli, hogy mindenki hülye a szakembertől elkezdve a szomszédig, csak ő nem. 

De hát ezt nehéz komolyan venni ilyenkor már. Főleg úgy, hogy a szakítás másnapján már új párja van, hogy még alig telt el pár óra, de már az egész család, a rokonok és az összes barát tudja, hogy volt partnere mekkora hibát követ el és mekkora idióta.  

Neki ilyenkor valójában az fáj, hogy párja átlátott a szitán, hogy belátott a maszk mögé és emiatt bebukott egy roppant kényelmes helyzetet. Volt egy párja, aki minden balhét elvitt, mert bizonytalan volt, aki mindenért vállalta a felelősséget, mert nem volt önbizalma, aki mindig mindenért bocsánatot kért, függetlenül attól, hogy ki is volt a hibás, mert kishitű volt, aki elhitt neki mindent, mert naív volt és bízni akart, aki nem vett észre semmit, mert folyton fájdalmai voltak. 

Szóval, mielőtt bármibe belemennénk, aminek hosszútávú következményei vannak, érdemes kideríteni, milyen is a kapcsolatunk valódi természete. Mert egy házassági szerződés, lakáshitel, autólízing, esetleg pár gyerek mellett, már nagyon nehéz bármerre is elmozdulni.