“Tényleg igazad volt gyermekem!”
Hány gyermek szíve dobbanna egy nagyot, ha valaha ezt hallaná a szüleitől. De sajnos a várva várt mondat nem hangzik el. Szinte soha. Ha igazat is adnak neki, azt a szülők oly módon teszik, hogy önérzetük ne sérüljön. Hisz mégis csak ők a szülők. És az csak nem járja, hogy leégeti magát a gyerek előtt. Ez az ő tekintélyébe kerülhet. Aztán a jövőben ezzel biztos visszaélne és nem hallgatna rá. Pedig ezzel a viselkedésmóddal pont azt éri el a szülő, amit el szeretne kerülni.
A gyerekek számára nincs is annál nagyobb dolog, amikor a szülő elismeri és TÉNYLEG elismeri érzésekkel alátámasztva, hogy ő valamit rosszul gondolt, rosszul látod, vagy rosszul emlékezett valamire. Azzal, hogy igazat adunk a gyerekünknek, nem azt fogjuk elérni, hogy ne hallgasson ránk, hanem azt, hogy anya/apa se tökéletes és anya/apa is tudja, hogy ők is láthatnak dolgokat rosszul vagy máshogy. Ezzel azt tanítjuk meg, hogy az életben nincs tökéletes ember, még a szülők sem mindenttudók és egy gyermeknek is lehetnek jó meglátásai és emlékezhet valamire jobban. Ezzel az önértékelését, a bizalmat másokban, a fontos vagyok és hallgatnak rám érzést közvetítjük felé és azt, hogy igen, gondolkodjon, fejezze ki az érzéseit, világszemléletét, gondolatait és ezek fontosak számomra, mint szülő. Ezzel a kettőnk kapcsolatát mélyítem és azt az érzést adom át neki, hogy ő fontos számomra.
Ha mindezt jól csináljuk, akkor biztos nem fogjuk hallani tőle, hogy mert neked nem lehet semmit elmondani, hogy Te mindig azt mondod csak, “hogy jó, de…”, hogy bármit mondok csak a saját igazadat szajkózod, hogy sose adsz nekem igazat, hogy neked nem fontos hogy érzek és még sorolhatnám.
Ha úgy gondolod, hogy nálatok is gyakran elhangzanak a fenti mondatok és szeretnél rajta változtatni, gyere el tanácsadásunkra és segítünk.