Evésproblémák esetén, ha pszichológushoz fordulunk, az a kérdés, hogy mi az, amit nem tudunk lenyelni, megemészteni.
Gyerekkorban az a baj, hogy elszenvedjük a dolgokat, hogy nem a miénk a kontroll, hogy kénytelenek vagyunk passzívan végignézni, mi történik velünk. A traumán túl, amit a nem megfelelő környezet okoz nekünk, a tehetetlenség az, amit felnőttként kompenzálni igyekszünk.
A kontroll elvesztése már önmagában egy trauma, amit nehéz elviselni. Így hát valamit tenni kell ellene. Erre például egy nagyon jó módszer, ha keresek valamit, amit irányítani tudok. Ilyen lehet a test, az evés, ivás, stb. Azt, hogy mennyit eszek és hogy ezáltal hogy nézek ki, abba egyedül nekem van beleszólásom, senki másnak.
Nyilván ez azért egy sokkal összetettebb ügy, ezt az ember nem így éli meg. Amit itt olvashatsz, az a lélek, a tudattalan logikája, nem pedig az elméé. A tudat ebből csupán annyit érzékel, hogy nem tetszek magamnak, túl kicsi, vékony vagy túl nagy vagyok. Kinek éppen mi. És ez ellen tenni kell. Hogyan? Eszek, zabálok, falok, vagy éppen koplalok.
A dolog ott lesz gyanús, hogy a kívánt formát, alakot valahogy sosem sikerül elérni. Még mindig nem lettem nagyobb, soványabb, formásabb, stb. És folytatom a diétát, de csak nem alakulok.
Itt érdemes elgondolkodni azon, hogy miről is szól valójában az én ‘diétám’? Ugye, mint említettük, erre a válasz, hogy egyrészt a kontroll, az irányítás megszerzése, másrészt pedig ott egy réges régi sérülés, amit el kellett szenvednem. Azaz, fel kell adni az irányítási vágyat és megkeresni a traumát, amit ennyi év után sem sikerült még sem lenyelnem, sem megemésztenem.
Ha Te is úgy érzed, hogy vannak dolgok a múltadat illetően, amiket nem sikerült megemésztened, gyere el tanácsadásunkra és megkeressük a gyökerét.