Szerző archív bejegyzése:onlinepszichologiaitanacsadas

“Most ne!” – mondja a szülő naponta többször. És persze jogosan. Vagyis úgy gondolja. És valóban időnként igaza is van. De tényleg minden esetben? Te szoktad ezt mondani a gyermekednek? Fel tudod idézni magadban azokat a helyzeteket, amikor ezt mondtad? Nem?

Zsuzsi 35 éves és rosszabbnál rosszabb kapcsolatai vannak. Épp egy elhanyagoló pasitól próbál megszabadul, de valamiért nem megy. Bár nem becsüli semmire és folyton csak félretéve érzi magát, valamiért nem tudja elengedni, mindig enged a csábításnak és visszatér hozzá.

Nem is tudom. Néha olyan, mintha kívülről, mintha nagyon messziről szemlélném az embereket és úgy általában ezt a világot. Ez a kultúra, legalábbis ez, ami most van, valahogy nem érzem a magaménak. Vagy túl öreg vagyok, esetleg túl makacs, fafejű, naív? Nem is tudom, minek nevezzem.  Nyilván én vagyok a fura és a kívülálló, hiszen,Continue reading “NÉHA KÍVÜLÁLLÓNAK ÉRZEM MAGAM “

Akinek több gyermeke van, annak biztos többször a szájára állt az a kifejezés, hogy “undok vagy gyerekem”. Undok, mert nem osztja meg a csokit a testvérével, undok, mert nem nézheti meg a másik a magazinját, undok, mert félrelöki a fürdőben, hogy ő szállhasson elsőként be a kádba és még sorolhatnám. Biztos neked is van egyContinue reading “UNDOK VAGY GYERMEKEM!”

Ha a lelkünk telis tele van elrejtett, elfojtott élményekkel, akkor az bizony veszélyes. Nem szabad rálépni, kerülgetni kell őket. Tehát nem egyenesen, sokkal inkább cikk-cakkban tudunk csak haladni. Ez pedig a szándék torzulásához vezet. Illetve megtehetjük azt is, hogy egyenesen átszaladunk rajta, de akkor szinte biztos, hogy rálépünk valamire, ami robbanáshoz vezet. Igazából egyik verzióContinue reading “AZ AKNAMEZŐ”

Amikor szülővé válunk, egyetlen cél vezérel minket, hogy jó szülők legyünk. Van egy csomó elképzelésünk arról, hogy mit fogunk és mit biztosan nem fogunk tenni. Amivel kapcsolatban rossz elképzeléseink vannak saját gyerekkorunkból, azokat igyekszünk elkerülni. De ez tényleg működni fog? A válasz, hogy sok esetben sajnos nem. De miért is?

Igazából akárhányszor, ennek nincs felső határa. Azt hihetné az ember, hogy hát előbb utóbb tanul az ember a hibáiból. De ez nem így van. Kb a végtelenségig képesek vagyunk húzni. Hogyan?

Egyedül nem megy, ez igaz. De van, hogy könnyebb, ha az ember bizony egyedül van.  Terápiás helyzetben, mikor az ember azon igyekszik, hogy megtalálja, mi is a gond, hogy aztán változtatni tudjon rajta, jól jön egy segítő társ. És itt most nem a szakemberre gondolok. Az alap, tételezzük fel, hogy ő segítő szándékkal áll aContinue reading “EGYEDÜL NEM MEGY”

Hát ki nyugtasson meg engem, ha nem én. Nyugtatom saját magamat. A szomorú igazság az, hogy anno senki sem volt, aki odafordult volna hozzám. Senkinek sem tudtam elpanaszolni a bánatomat, senkivel sem tudtam megosztani a sérelmeimet.

Van az úgy, hogy az egyik tejesen jól van, míg a másik szomorú, avagy tök jó kedv is párosulhat az örülettel. Vannak olyanok, akik a másik rosszkedvéből táplálkoznak. Úgymond megcsinálják a ‘balhét’, elrontják mindenki hangulatát és ők valahogy feldobódnak ettől. Elégedetten hátradőlnek és nézik, ahogy mindenki más vergődik,

Olyankor nem lehet segíteni. Az alkoholista azt mondja, őt hagyják békén, mert neki ez jár. A fiatal kis párocska pedig pont ellentétét csinálja, mint, amit kéne. Viszont élvezik. Igaz, hogy sodródnak elfelé egymástól, de legalább közben jól elvannak. Az a helyzet, hogy nem mindenki van azon a szinten, hogy meglássa a gondokat.

Sokan gondolják, hogy majd egy gyerek megoldja a dolgot, hogy egy újszülött majd segít helyrehozni egy kapcsolatot. Ki kell ábrándítanom mindenkit, aki ezt hiszi. Ez egy tévhit, egy naív, vágyteljesítő fantázia, ami nem több egy ábrándnál. Ha jobban belegondolunk, amit persze nem teszünk,

Csodálkoznak az emberek, vakarják a fejüket, mikor meglátnak. Hát igen, ilyen világot élünk. Fura azért, hogy így 2021-ben, amikor már kb mindenre képesek vagyunk és mindent lehet, egyesek még mindig furán néznek, ha felkeresel egy pszichológust.

“Teremjél karikát!” “Nem, teremjél inkább négyzetet!” “Karikát!” “Frászt, négyzetet!” … Ugye, mikor két gazda kétféle igénnyel áll elő, akkor baj van. Mitévő legyen ez a fa? Te mit tennél?

Az Agy elmegy megtekinteni egy kiállítást. Ez a kiállítás különleges, szívekből áll. A szívek az érzéseket hivatottak reprezentálni. Sokféle van, mivel egy egészen széles skálát kell lefedjenek. A felhozatal nyilván nem teljes, de ezzel semmi baj nincs. Gondolatébresztőnek jó lesz. Hősünk nem nagyon élvezi a dolgot. Ácsorog egyik mű előtt és gondolkodik, próbálja befogadni, deContinue reading “A KIÁLLÍTÁS”

Ha valami elromlott, félresiklott, nem kell azonnal megijedni. Általában a problémák javíthatóak. Egy kitétel azért van: hogy a feleknek – mindkettőnek – szándékában álljon tenni valamit a közös ügyért. A gond ott kezdődik, mikor az egyik fél szeretne javítani a kapcsolaton, viszont a másik már kifelé kacsingat.

‘Érdekes, hogy amikor elhagyom a szokásos pózt, amikor megmutatom az igazi arcomat, a családomra és a barátokra a frász tör rá.’ Ez, egyébként teljesen tipikus jelenség, szinte mindenki találkozik vele, aki terápiába megy. Ez egy amolyan mellékhatása a folyamatnak, a változásnak. Egyrészt jól hangzik,

Mikor összejön két ember és elkezdik építgetni a kapcsolatukat az egy nagyon kényes folyamat. Sokszor van, hogy szétcsúsznak a dolgok. Persze nem az elején, ehhez idő kell. Azt mondják, hogy van egyfajta lila köd és annak köszönhetjük a szerelmet. Csak fel ne szálljon! Mi ez a köd és mi haszna van?

Vágyak rávetítése a másikra és a szerepjátszás kéz a kèzben járnak. Az elvárások és a színészkedés szintén. Mi a jó ebben? Ó, hát ez sajnos nagyon egyszerű, mármint automatikus. Nem kell koncentrálni, nem kell megtervezni és kivitelezni. Egyszerűen csak megtörténik. Tételezzük fel, hogy én egy olyan ember vagyok,

Mindenkinek más a fontossági sorrend. Kinek ez, kinek az. Ez ugye, így önmagában még nem is lenne olyan nagy baj. Viszont vannak területei az életnek, vannak helyzetek, mikor igenis tragédia lehet belőle, ha nagyon távol állunk egymástól.

Nagyon fontos lépés a gyógyulás, az önismeret útján, amikor rájövünk, hogy nem mástól kell várnunk, hogy örömet okozzon nekünk, hanem mi magunk is képessé válunk erre. Az önismeret nem csak arról szól, hogy kigyomláljuk a gazt, hogy visszametsszük a túl hosszúra nőt ágakat.

Mi is ez? Cica, ember, fa, homokóra vagy vonat? Tegyük fel, hogy van egy helyzet, amit nem tudunk megoldani. Kellemetlen, nem szeretjük, de hát tehetetlenek vagyunk. Sokáig nem maradhat ez így, mert összeroppannánk. A lélek több szinten védekezhet a nem kívánt behatások ellen.

Ma már ezen meg sem lepődünk, tök alap, ha valakik így tartják a kapcsolatot. A távolság, a lustaság vagy az akarat hiànya. Esetleg igènytelenség. Nem tudni. Talán csak az egyik, talán mind. Vagy egyik sem, mert éppen ráfogjuk a körülményekre. Azt mondjuk például, hogy hát itt a távolság, nem lehet máshogy, nem tehetek róla. SenkiContinue reading “A RÓZSASZÍN SZEMÜVEG”

Minden, amitől félünk egyszer már megtörtént. Minden, amit tünetként át kell élnünk, egyszer már megéltük. Csak éppen nem emlékszünk rá. És ez az, ami a bajt okozza. Sok félelmünk például értelmetlen.

Miért így történt? Miért nem úgy? Miért azt mondta? Miért nem amazt? Miért így reagáltam? Mi lett volna, ha… ? Stb. A sor végeláthatatlan. Viszont válasz nincs egy sem. Gondolom ismerős a helyzet. Ezek a miért és mi lett volna ha jellegű kérdések sosem arról szólnak, hogy meg akarnánk találni rájuk a választ.

A gyerek miatt együtt maradni hülyeség. A gyereknek nem egy kirakat, nem a látszat kell. A gyerek megérzi, hogy nem stimmel valami. Ha két boldogtalan ember van mellette, attól neki nem lesz jobb. Az nem okoz neki örömöt, hogy ketten vannak ott. Neki mindegy hány ember, a lényeg, hogy az, aki ott van, az boldogContinue reading “ANYA, KÉRLEK, VÁLJATOK MÁR EL!”

Párok olyan naívan rá tudnak csodálkozni, hogy nem történik semmi! De hisz’ már 5 éve próbálkozunk, hogy lehet, hogy még mindig ugyanaz van?! Hiszen már hányszor megfogadtuk, mégis vissza-visszatér ugyanaz a probléma. Hogy lehet ez?

A legnehezebb mindig azt elfogadni, hogy nekünk csak ez jutott. A legnehezebb mindig az illúziók elengedése. Pedig, ha nem tesszük meg, könnyen saját vágyaink áldozataivá válhatunk. Gondolhatom én azt, hogy a család az a szülők, gyerekek és nagyszülők együttese, ahol a felek boldogan látogatják, támogatják egymást. Vágyhatok arra, hogy majd harmonikus, békés kapcsolat lesz közöttünk.

Amikor a kapcsolattartás inkább kötelesség, mint egy jó program, az a helyzet már régen rossz. Rá szoktak csodálkozni az emberek, hogy lehet ez, hogy juthattunk eddig? Nem értik. De mikor a felismerés, az első sokk után átgondolják, rájönnek, hogy hát, igazából ez mindig is így volt, csak éppen eddig tartott, míg észrevettem.

Ha belépsz a ringbe, el fognak verni. Ez ilyen egyszerű. Miért? Hát, egyrészt, mert ott verekedni szoktak. Ez ott alap. Ha te oda belépsz, a másik tudja, feltételezi, hogy te ezzel tisztában vagy és kérdés nélkül neked fog esni. Másrészt pedig, ő fel van készülve, ő egész életében ezt csinálta, ki van ügyesedve, hozzá vanContinue reading “A RING – BÁNTALMAZÓ SZÜLŐK”

Általában csak a szépet és a jót hallani a gyerekekkel kapcsolatban. Ilyen cukik, olyan tündérek! Az internet szerint egy tünemény az összes. Meg hát, amúgy is kötelező, nem? Gyermek nélkül mit ér az élet?! Az nem lehet, hogy valaki ne vállaljon, ne akarjon gyereket. Még ilyent! Sokszor az az érzése az embernek, hogy ezek aContinue reading “MIT TESZ EGY ÚJSZÜLÖTT AZ EMBERREL?”

Ha túl nagyra nőttél, nem férsz el. Beférsz, nem arról van szó. De nem kényelmes. Szemben a többiekkel, akik alacsonyabb növésűek, s ezért jól elvannak. Ez adottság kérdése. Mármint a beilleszkedés. Te próbálkozhatsz, napról napra megfeszítheted magad,

Az álmok, a vágyak a közhiedelemmel ellentétben arra vannak, hogy megtanuljuk elengedni őket. Tudom, ez fura, mindenhol azt olvasni, hogy majd én segítek, megtanítalak elérni az álmaidat, stb. De ez nem így van. Ez lelkileg nem egy egészséges megoldás. Gondoljunk csak bele,

Ó, drága kalitka. Csak ne lennél ennyire vonzó! Nekem ez nem a rabságot és a bezártságot jelenti. Távolról sem! Sokkal inkább a biztonságot, a kényelmet. Mióta kiengedtek, csak ücsörgök itt és bámulom a rácsokat. A rácsokat,

Amikor oktattam, azt hallgattam a diákoktól: “miért kéne erre a tananyagra odafigyelni?! Unalmas, nem érdekel.” Amikor csoportokat tartottam, azt hallgattam a résztvevőktől: “miért kéne nekem a többiekre odafigyelnem?! Nem érdekel, unalmas.” Amikor terápiás óra van,

A szavaknak igenis teremtő erejük van. Persze vannak üres szavak, de én most nem erről beszélek. Hanem arról, ha mondunk valamit, akkor annak hatása van. Akcióként is felfoghatjuk, melyre így vagy úgy de válasz érkezik a környezetből.

Na ja, nem egyszerű. Ha valaki kilép, változás áll be, amihez alkalmazkodni kell. Ha valaki távozik, borul minden, ami ellen nem biztos, hogy küzdeni kell. Úgy értem, hogy sokan egy szakítás / válás után is a régi rendet próbálják megőrizni. Minden erejüket összeszedve próbálják visszaállítani a rendet. De nem biztos, hogy ez a jó taktika.Continue reading “ELVÁLASZTVA”

Ha már címnek ilyen közhelyet választottam, megpróbálok valami olyat írni, ami ezt kompenzálja. A szerelem egy unalmas dolog. Persze csak ha jól csinálják. Miért?

“Miért akarsz megsütni?” – kérdi tőlem a madár. “Nem tudom.” “Meg akarsz talán enni?” “Nem tudom.” Hogyan is tudhatnám, el vagyok bizonytalanodva. Hisz a madár is én vagyok. Na, meg az a bizonytalan figura, aki épp a vacsorát készítené, az is én vagyok.

Ez egy nagyon egyszerű téma. Mármint a segítés. Mégis sokan rosszul csinálják. Függetlenül attól, hogy melyik oldalon állsz, hogy adod vagy kapod a segítséget, lehet jól és rosszul csinálni. Nézzünk egy példát, talán így a legegyszerűbb megérteni.

Támogató, elfogadó, szerető tér nélkül nem megy. Legalábbis nehezebben, lassabban, keservesebben. De mi is az a tér? Hát, pszichológiai értelemben nem is a fizikai sajátosságok jelentik a lényeget, sokkal inkább a tartalom, hogy mivel töltjük azt meg. Ezek nem kézzel fogható dolgok,

A legrosszabb dolog mikor úgy teszek mintha, mikor színlelek. Ennél már az is jobb, pontosabban korrektebb, ha nem teszek inkább semmit sem. Miért? Mert akkor a másik nem hiszi azt, hogy na most történik végre valami. Mert akkor a másik nem reménykedik. Szóval, ez a tisztább, úgy is mondhatnám hogy felnőttesebb megoldás.

Az együttműködésről szeretnék ma kicsit beszélni. Arról, hogy ha együtt vagy valakivel, ha már együtt éltek, esetleg házasok vagytok, akkor ott már nincsen olyan, hogy te meg én. Ti akkor már egy csapat vagytok, 2 ember akik egymásra vannak utalva.

Avagy, amikor nincs kitől búcsút venni. Az elmagányosodásnak több oka lehet. Egyik, mikor nem bírunk, képtelenek vagyunk együtt lenni másokkal, s ezért szó szerint elmarjuk őket. A másik, mikor azt vesszük észre, hogy a körülöttünk lévő emberek szép sorjában hagynak el bennünket.