BLOG

EVÉSPROBLÉMÁK

Evésproblémák esetén, ha pszichológushoz fordulunk, az a kérdés, hogy mi az, amit nem tudunk lenyelni, megemészteni.

Gyerekkorban az a baj, hogy elszenvedjük a dolgokat, hogy nem a miénk a kontroll, hogy kénytelenek vagyunk passzívan végignézni, mi történik velünk. A traumán túl, amit a nem megfelelő környezet okoz nekünk, a tehetetlenség az, amit felnőttként kompenzálni igyekszünk.

“TÉNYLEG IGAZAD VOLT GYERMEKEM!”

“Tényleg igazad volt gyermekem!”

Hány gyermek szíve dobbanna egy nagyot, ha valaha ezt hallaná a szüleitől. De sajnos a várva várt mondat nem hangzik el. Szinte soha. Ha igazat is adnak neki, azt a szülők oly módon teszik, hogy önérzetük ne sérüljön. Hisz mégis csak ők a szülők. És az csak nem járja, hogy leégeti magát a gyerek előtt. Ez az ő tekintélyébe kerülhet. Aztán a jövőben ezzel biztos visszaélne és nem hallgatna rá. Pedig ezzel a viselkedésmóddal pont azt éri el a szülő, amit el szeretne kerülni.

AZ ELFOGADÁS NEHÉZSÉGE

Azt a legnehezebb elfogadni, hogy nekem csak ennyi jutott.

A tagadás az utolsó menedék. Ha nincs, nem fáj. Ha nem látom, nem kell vele szembe nézni. Ha nem hallom, nem kell odafigyelni.

JÁTÉKBOLTBA MENNI GYEREKKEL?

Sok szülő “retteg” attól, hogy csak a játékosztályra ne kelljen menni a gyerekkel. Előre fél, hogy mi fog ott történni. A gyermeke biztos rengeteg mindent be akar tenni majd a bevásárlókocsiba, elkezd a földön fetrengeni és üvölteni, hogy márpedig neki az az adott játék, vagy több játék egyszerre kell és anélkül ő el nem megy a helyszínről. Amikor megkérdezem a szülőket, hogy mi jár a fejükben, akkor mindig a félelmeiket mondják el és ezek a félelmek annyira erősek, hogy meg se próbálják máshogy látni a dolgot. A gyerek a játékboltban csak katasztrófa lehet. Pedig ez nem így van!

KI AZ, AKI VISSZAHÚZ

Ez lehet a férj. A férj, aki kiakad, hogy tudta, hogy ez a kurva terápia nem lesz jó ötlet. Mert te bejelentetted, hogy 11 év után elválsz. Mire ő másnap hazahozza a már évek óta dugdosott szeretőjét. De persze te vagy a hibás, te vagy a hülye, hogy ez neked így nem jó, hogy eleged lett.

Egyik pszichológushoz járt, másik a szeretőjéhez. Van ilyen. Mindenki máshogy keresi a megoldást.

“Hitel, autó és a párom húznak le.” – mondja az egyik. Vagy mindkettő.

“MOST NE!” – mondja a szülő gyermekének

“Most ne!” – mondja a szülő naponta többször. És persze jogosan. Vagyis úgy gondolja. És valóban időnként igaza is van. De tényleg minden esetben? Te szoktad ezt mondani a gyermekednek? Fel tudod idézni magadban azokat a helyzeteket, amikor ezt mondtad? Nem?

AZ ÁTOK MEGTÖRÉSE

Zsuzsi 35 éves és rosszabbnál rosszabb kapcsolatai vannak. Épp egy elhanyagoló pasitól próbál megszabadul, de valamiért nem megy. Bár nem becsüli semmire és folyton csak félretéve érzi magát, valamiért nem tudja elengedni, mindig enged a csábításnak és visszatér hozzá.

HOL MARAD A GYERMEKI ÉNÜNK?

Amikor anyává válunk, sokszor olyan érzés fog el minket, mintha minden megváltozna körülöttünk és már semmi se lenne olyan, mint előtte.

Mintha, az az aranyos kislány, aki addig bennünk élt, eltűnt volna. Aggodalmak, kételyek, fáradtság, nyomott érzések kerítenek minket hatalmukba. És a környezetünk is ezt jelzi, hogy mennyire megváltoztunk. Mintha nem is azok lennénk, akik előtte voltunk. Mintha egy részünk, aki addig önfeledt volt, rugalmas, spontán és kreatív, elveszett volna belőlünk.

NÉHA KÍVÜLÁLLÓNAK ÉRZEM MAGAM

Nem is tudom. Néha olyan, mintha kívülről, mintha nagyon messziről szemlélném az embereket és úgy általában ezt a világot. Ez a kultúra, legalábbis ez, ami most van, valahogy nem érzem a magaménak. Vagy túl öreg vagyok, esetleg túl makacs, fafejű, naív? Nem is tudom, minek nevezzem.

Nyilván én vagyok a fura és a kívülálló, hiszen, ha mindenkinek megfelel, ha mindenkinek jó ez így, akkor a hiba csakis az én készülékemben lehet. Kizárásos alapon persze.

Tehát ez az én problémám. És senki másé.

Ha túl szigorú vagyok, senkit sem fogok találni, aki megfelelne nekem. Ha pedig túl alacsonyra engedem le a lécet, akkor meg magammal megyek szembe.

Most tényleg olyan nagy elvárás, ha megbeszélünk valamit, akkor ahhoz tartsad magad? Vagy ha valami közbejön legalább szóljál?! Vagy, és ez már tényleg egy kurvára alacsony léc, ha miután megbeszéltük és nem jöttél és nem is szóltál, akkor legalább ha felhívlak, ne azt mond, hogy minek pattogok ezen! Ha már felhívlak, hogy akkor most mi is van, merthogy én itt várok, ahogy szó is volt róla, akkor ne már én legyek az idióta, mert fent akadok ezen! Légyszi.

Hát ennél alacsonyabbra, hova tegyem már a lécet?

Most komolyan. Már 2 éve dolgozom ugyanabban a munkarendben. Te minden héten megkérded, mikor megyek melózni. Én minden héten elmondom ugyanazt. Mert türelmes ember vagyok és illedelmes, és mert nem szeretnék azon vitázni veled, hogy ha nem figyelsz rám, mert nem érdekellek, akkor mi a szarért hívsz fel egyáltalán és kérdezel? De te még ezt sem értékeled. Mert rendszeresen megcsörgetsz munkaidőben, mikor is nem tudok beszélni, hiszen olyan a melóm, hogy nem lehet. És mikor műszak után visszahívlak, még kérdőre is vonsz, hogy miért nem vettem fel és közlöd velem, hogy bunkó vagyok, mert mondhattam volna!

Hát ja, én vagyok a bunkó. Persze.

Azt találtam ki, hogy ha nem akarok egy másik bolygóra költözni, de egyedül sem akarok itt maradni, azaz valami társaság azért kéne, hogy kategóriákba rendezem az ismerőseimet. Ismerem őket, már tudom, kitől mit várhatok és annak megfelelően is kezelem őket. Aki olyan, attól semmit sem várok el, aki picit többre is képes, attól picit többet és hát páran azért majd csak akadnak, akik egy magasabb lécet is megugranak majd. Még nincs ilyen, de reménykedem.

Néha eljátszom a gondolattal, hogy milyen lenne, ha valaki meglepne, ha valakiben pozitívan csalódnék. Vajon hinnék a szememnek? Gondolj már bele, hogy valaki eléd áll, a szemedbe néz és annyit mond ‘Sajnálom, hibáztam.’ Két szó! Mégis milyen nehéz kimondani, Istenem! …..

És itt sokat tudnák folytatni a monológot úgy gondolom. De sajnos a monológ folytatása önmagában nem hoz kiutat. A kérdés itt igazán az, hogy mit teszek, mit tudok tenni, hogy kilépjek ebből a mókuskerékből. Ha eddig a kérdésig eljutottál, de a mikéntjét nem tudod és abban szeretnél segítséget, örömmel látunk tanácsadásunkon.

UNDOK VAGY GYERMEKEM!

Akinek több gyermeke van, annak biztos többször a szájára állt az a kifejezés, hogy “undok vagy gyerekem”. Undok, mert nem osztja meg a csokit a testvérével, undok, mert nem nézheti meg a másik a magazinját, undok, mert félrelöki a fürdőben, hogy ő szállhasson elsőként be a kádba és még sorolhatnám. Biztos neked is van egy csomó példád erre. És ez általában a nagyobb gyerekekre vonatkozik. Hisz a kisebb vagy a kisebbek mindig ‘áldozatok’, mert a nagy már erőszakos, meg ő már mindent csak magának akar. Aztán szeretnénk erről lenevelni, hogy ne legyen már ilyen. De mit is jelent ez a viselkedés?

AZ AKNAMEZŐ

Ha a lelkünk telis tele van elrejtett, elfojtott élményekkel, akkor az bizony veszélyes. Nem szabad rálépni, kerülgetni kell őket. Tehát nem egyenesen, sokkal inkább cikk-cakkban tudunk csak haladni. Ez pedig a szándék torzulásához vezet. Illetve megtehetjük azt is, hogy egyenesen átszaladunk rajta, de akkor szinte biztos, hogy rálépünk valamire, ami robbanáshoz vezet. Igazából egyik verzió sem túl jó.

Honnan lehet tudni, hogy lelked egy aknamező-e?

MIÉRT NEM TUDOK SZABADULNI A SZÜLŐI MINTÁKTÓL?

Amikor szülővé válunk, egyetlen cél vezérel minket, hogy jó szülők legyünk. Van egy csomó elképzelésünk arról, hogy mit fogunk és mit biztosan nem fogunk tenni. Amivel kapcsolatban rossz elképzeléseink vannak saját gyerekkorunkból, azokat igyekszünk elkerülni. De ez tényleg működni fog? A válasz, hogy sok esetben sajnos nem. De miért is?

HÁNYSZOR LEHET SZAKÍTANI

Igazából akárhányszor, ennek nincs felső határa. Azt hihetné az ember, hogy hát előbb utóbb tanul az ember a hibáiból. De ez nem így van. Kb a végtelenségig képesek vagyunk húzni.

Hogyan?

EGYEDÜL NEM MEGY

Egyedül nem megy, ez igaz. De van, hogy könnyebb, ha az ember bizony egyedül van.

Terápiás helyzetben, mikor az ember azon igyekszik, hogy megtalálja, mi is a gond, hogy aztán változtatni tudjon rajta, jól jön egy segítő társ. És itt most nem a szakemberre gondolok. Az alap, tételezzük fel, hogy ő segítő szándékkal áll a klienshez. Én itt most sokkal inkább a partnerről beszélek.

SAJÁT MAGAM ÖLELEM

Hát ki nyugtasson meg engem, ha nem én.

Nyugtatom saját magamat.

A szomorú igazság az, hogy anno senki sem volt, aki odafordult volna hozzám. Senkinek sem tudtam elpanaszolni a bánatomat, senkivel sem tudtam megosztani a sérelmeimet.

“ŐRÜLETBE KERGETSZ A JÓ KEDVEDDEL”

Van az úgy, hogy az egyik tejesen jól van, míg a másik szomorú, avagy tök jó kedv is párosulhat az örülettel.

Vannak olyanok, akik a másik rosszkedvéből táplálkoznak. Úgymond megcsinálják a ‘balhét’, elrontják mindenki hangulatát és ők valahogy feldobódnak ettől. Elégedetten hátradőlnek és nézik, ahogy mindenki más vergődik,

AMIKOR A ‘KLIENS’ ÖRÖMÉT LELI A TÜNETBEN

Olyankor nem lehet segíteni.

Az alkoholista azt mondja, őt hagyják békén, mert neki ez jár. A fiatal kis párocska pedig pont ellentétét csinálja, mint, amit kéne. Viszont élvezik. Igaz, hogy sodródnak elfelé egymástól, de legalább közben jól elvannak.

Az a helyzet, hogy nem mindenki van azon a szinten, hogy meglássa a gondokat.

GYERMEKVÁLLALÁS KAPCSOLATJAVÍTÁSRA?

Sokan gondolják, hogy majd egy gyerek megoldja a dolgot, hogy egy újszülött majd segít helyrehozni egy kapcsolatot.

Ki kell ábrándítanom mindenkit, aki ezt hiszi. Ez egy tévhit, egy naív, vágyteljesítő fantázia, ami nem több egy ábrándnál. Ha jobban belegondolunk, amit persze nem teszünk,

(N)AGYSZERVÍZ

Csodálkoznak az emberek, vakarják a fejüket, mikor meglátnak. Hát igen, ilyen világot élünk. Fura azért, hogy így 2021-ben, amikor már kb mindenre képesek vagyunk és mindent lehet, egyesek még mindig furán néznek, ha felkeresel egy pszichológust.

A ‘GYERMEKTEREMTÉS’

“Teremjél karikát!”

“Nem, teremjél inkább négyzetet!”

“Karikát!”

“Frászt, négyzetet!”

…

Ugye, mikor két gazda kétféle igénnyel áll elő, akkor baj van. Mitévő legyen ez a fa? Te mit tennél?

A KIÁLLÍTÁS

Az Agy elmegy megtekinteni egy kiállítást. Ez a kiállítás különleges, szívekből áll. A szívek az érzéseket hivatottak reprezentálni. Sokféle van, mivel egy egészen széles skálát kell lefedjenek. A felhozatal nyilván nem teljes, de ezzel semmi baj nincs. Gondolatébresztőnek jó lesz.

Hősünk nem nagyon élvezi a dolgot. Ácsorog egyik mű előtt és gondolkodik, próbálja befogadni, de nem megy.

HA CSAK AZ EGYIK HÚZ

Ha valami elromlott, félresiklott, nem kell azonnal megijedni. Általában a problémák javíthatóak. Egy kitétel azért van: hogy a feleknek – mindkettőnek – szándékában álljon tenni valamit a közös ügyért.

A gond ott kezdődik, mikor az egyik fél szeretne javítani a kapcsolaton, viszont a másik már kifelé kacsingat.

A SZEREP ELHAGYÁSA

‘Érdekes, hogy amikor elhagyom a szokásos pózt, amikor megmutatom az igazi arcomat, a családomra és a barátokra a frász tör rá.’

Ez, egyébként teljesen tipikus jelenség, szinte mindenki találkozik vele, aki terápiába megy. Ez egy amolyan mellékhatása a folyamatnak, a változásnak. Egyrészt jól hangzik,

MINDENKI MÁSRÓL ÁLMODIK

Mikor összejön két ember és elkezdik építgetni a kapcsolatukat az egy nagyon kényes folyamat. Sokszor van, hogy szétcsúsznak a dolgok. Persze nem az elején, ehhez idő kell.

Azt mondják, hogy van egyfajta lila köd és annak köszönhetjük a szerelmet. Csak fel ne szálljon!

Mi ez a köd és mi haszna van?

A SZÍNÉSZ

Vágyak rávetítése a másikra és a szerepjátszás kéz a kèzben járnak. Az elvárások és a színészkedés szintén.

Mi a jó ebben? Ó, hát ez sajnos nagyon egyszerű, mármint automatikus. Nem kell koncentrálni, nem kell megtervezni és kivitelezni. Egyszerűen csak megtörténik.

Tételezzük fel, hogy én egy olyan ember vagyok,

PRIORITÁSOK

Mindenkinek más a fontossági sorrend. Kinek ez, kinek az. Ez ugye, így önmagában még nem is lenne olyan nagy baj. Viszont vannak területei az életnek, vannak helyzetek, mikor igenis tragédia lehet belőle, ha nagyon távol állunk egymástól.

KI OKOZ NEKEM ÖRÖMÖT?

Nagyon fontos lépés a gyógyulás, az önismeret útján, amikor rájövünk, hogy nem mástól kell várnunk, hogy örömet okozzon nekünk, hanem mi magunk is képessé válunk erre.

Az önismeret nem csak arról szól, hogy kigyomláljuk a gazt, hogy visszametsszük a túl hosszúra nőt ágakat.

SOKAT FELEJTEK

Mi is ez? Cica, ember, fa, homokóra vagy vonat?

Tegyük fel, hogy van egy helyzet, amit nem tudunk megoldani. Kellemetlen, nem szeretjük, de hát tehetetlenek vagyunk. Sokáig nem maradhat ez így, mert összeroppannánk.

A lélek több szinten védekezhet a nem kívánt behatások ellen.

A RÓZSASZÍN SZEMÜVEG

Ma már ezen meg sem lepődünk, tök alap, ha valakik így tartják a kapcsolatot. A távolság, a lustaság vagy az akarat hiànya. Esetleg igènytelenség. Nem tudni. Talán csak az egyik, talán mind. Vagy egyik sem, mert éppen ráfogjuk a körülményekre. Azt mondjuk például, hogy hát itt a távolság, nem lehet máshogy, nem tehetek róla. Senki sem tehet róla.

Az szokott az érdekes lenni, mikor a kifogásról lehull a lepel,

A TÜNETEK NEM MÁSOK, MINT EMLÉKEK

Minden, amitől félünk egyszer már megtörtént. Minden, amit tünetként át kell élnünk, egyszer már megéltük.

Csak éppen nem emlékszünk rá.

És ez az, ami a bajt okozza. Sok félelmünk például értelmetlen.

FEKETE, FEHÉR, IGEN, NEM

Miért így történt? Miért nem úgy? Miért azt mondta? Miért nem amazt? Miért így reagáltam? Mi lett volna, ha… ? Stb. A sor végeláthatatlan. Viszont válasz nincs egy sem.

Gondolom ismerős a helyzet.

Ezek a miért és mi lett volna ha jellegű kérdések sosem arról szólnak, hogy meg akarnánk találni rájuk a választ.

ANYA, KÉRLEK, VÁLJATOK MÁR EL!

A gyerek miatt együtt maradni hülyeség. A gyereknek nem egy kirakat, nem a látszat kell. A gyerek megérzi, hogy nem stimmel valami. Ha két boldogtalan ember van mellette, attól neki nem lesz jobb. Az nem okoz neki örömöt, hogy ketten vannak ott. Neki mindegy hány ember, a lényeg, hogy az, aki ott van, az boldog legyen.

Nehéz ügy az elengedés és ahhoz, hogy elváljunk, ahhoz az kell.

MÓKUSKERÉK

Párok olyan naívan rá tudnak csodálkozni, hogy nem történik semmi! De hisz’ már 5 éve próbálkozunk, hogy lehet, hogy még mindig ugyanaz van?! Hiszen már hányszor megfogadtuk, mégis vissza-visszatér ugyanaz a probléma. Hogy lehet ez?

ANYÁM, AKI SOSEM SZERETETT

A legnehezebb mindig azt elfogadni, hogy nekünk csak ez jutott. A legnehezebb mindig az illúziók elengedése. Pedig, ha nem tesszük meg, könnyen saját vágyaink áldozataivá válhatunk.

Gondolhatom én azt, hogy a család az a szülők, gyerekek és nagyszülők együttese, ahol a felek boldogan látogatják, támogatják egymást. Vágyhatok arra, hogy majd harmonikus, békés kapcsolat lesz közöttünk.

A KAPCSOLATTARTÁS, MINT KÖTELESSÉG

Amikor a kapcsolattartás inkább kötelesség, mint egy jó program, az a helyzet már régen rossz. Rá szoktak csodálkozni az emberek, hogy lehet ez, hogy juthattunk eddig? Nem értik. De mikor a felismerés, az első sokk után átgondolják, rájönnek, hogy hát, igazából ez mindig is így volt, csak éppen eddig tartott, míg észrevettem.

MIÉRT NEM TUDOK SZABADULNI A SZÜLŐI MINTÁKTÓL?

Amikor szülővé válunk, egyetlen cél vezérel minket, hogy jó szülővé váljunk. Van egy csomó elképzelésünk arról, hogy mit fogunk és mit biztosan nem fogunk tenni. Amivel kapcsolatban rossz elképzeléseink vannak saját gyerekkorunkból, azokat igyekszünk elkerülni. De ez tényleg működni fog? A válasz, hogy sok esetben sajnos nem. De miért is?

A RING – BÁNTALMAZÓ SZÜLŐK

Ha belépsz a ringbe, el fognak verni. Ez ilyen egyszerű. Miért? Hát, egyrészt, mert ott verekedni szoktak. Ez ott alap. Ha te oda belépsz, a másik tudja, feltételezi, hogy te ezzel tisztában vagy és kérdés nélkül neked fog esni. Másrészt pedig, ő fel van készülve, ő egész életében ezt csinálta, ki van ügyesedve, hozzá van szokva. Esélyed sincs ellene.

Tehát, ha nem akarod, hogy elverjenek, hogy kapj pár pofont, ne menj be. Jó, de akkor mit tehetek, kérdezhetnéd.

ELVESZVE

Fogj egy darab üres papírt. Rajzolj rá valahová egy pöttyöt. Mindegy hova, legyen az a hely random, esetleges. Ebből a pontból kiindulva húzz egy vonalat, aminek a végére egy nyilat teszel. Ha most megnézed, van a papírodon egy pötty, amiből egy tetszőleges hosszúságú nyíl mutat valamerre. Ezt hívják a matematikában vektornak. Mi most itt, mivel én egy pszichológus lennék, léleknek fogjuk nevezni ezt a teremtést.

MIT TESZ EGY ÚJSZÜLÖTT AZ EMBERREL?

Általában csak a szépet és a jót hallani a gyerekekkel kapcsolatban. Ilyen cukik, olyan tündérek! Az internet szerint egy tünemény az összes. Meg hát, amúgy is kötelező, nem? Gyermek nélkül mit ér az élet?! Az nem lehet, hogy valaki ne vállaljon, ne akarjon gyereket. Még ilyent!

Sokszor az az érzése az embernek, hogy ezek a sztorik direkt vannak megszépítve, el vannak túlozva, hogy alá lehessen támasztani a külső nyomást. Hogy az elvárások ne legyenek olyan kényelmetlenek, megannyi édes kis történettel kipárnázzuk őket.

Végül a párok megadják magukat a nyomásnak, engedve a csábító bájos kis történeteknek, bevállalják a gyereket. Aztán jön a fekete leves. Mikor a valóság beleáll az ember arcába, az nem túl kellemes. Ugyanis a ‘gyerekem van’ állapot minden, csak nem tündérmese, minden, csak nem romantikus ‘minden jó, ha jó a vége történet’.

Kezdhetjük a végén is, mármint a nap végén. Hiszen az a legnehezebb. Már fáradt mindenki. Az anya, mert egész nap a gyerekkel volt és igyekezett minden igényét kielégíteni. Az apa pedig, mert dolgozott. Mindkét szülő helytállt, a legjobb tudását beleadva megtette, ami tőle telt. Elfáradtak. S jogosan várják, hogy békésen, nyugalomba hajthatják álomba a fejüket.

De nem. Ez szinte sosincs így. Nagyon ritka az a gyerek, aki ha leteszed, elnyugszik és szépen elalszik. Ezzel szemben az általános az, hogy a fektetés egy küzdelem, hogy az altatás egy rémálom, s az éjszaka minden csak nem pihentető. Hogy a gyerek, miért alszik el nehezen, az most mindegy. Itt most a lényeg, hogy ezzel lehet számolni, sőt kell is!

Szóval, a nyugodt este, a pihenés kiesett. Mi marad hát, akkor a szülőknek? Egy jó szex? Aha, persze. Két peluscsere és egy szoptatás között? Vagy talán az énidő, ami oly divatos kifejezés ma és valami olyasmit takar, hogy az embernek jár, hogy magával foglalkozzon, hogy kicsit elvonuljon. Járni persze jár, de nem jut. Mikor? Hogyan? Mikor mindenki fáradt, senkinek sincs ideje, se türelme. Mikor az egész csecsemőkor egy egyensúlyozás az őrület és a normalitás határán.

És ez még csak az az eset, amikor úgymond minden rendben. Most gondolj bele, milyen, amikor közbejön valami, mondjuk egy betegség vagy egy munkahelyi konfliktus, netán haláleset. A fenti időhiányt és frusztrációt szorozd be 20-szal.

Visszakanyarodva a poszt legelejére. Igen, egy gyermek csodálatos dolog. Viszont széjjelrepeszti az ént. Mindazt, ami eddig voltál, ami elképzelésed volt magadról, a világról azt el kell felejtened. Mert úgy, pont úgy már soha nem lesz. S ha erre nem készülsz fel, ha ezt nem fogadod el és adod meg magad, tehát ha vakon belerepülsz, s ellenállsz, akkor nagyon nagy bajok lesznek. Akkor ott bizony mindenki sérülni fog.

Talán negatívnak vagy frusztráltnak tűnik mindaz, amiről szó van. De muszáj így fogalmazni, ilyen sarkosan, mert sokaktól hallani, hogy miután megérkezik a gyermek, akkor lepődnek meg, hogy milyen is ez. Pedig erre bizonyos mértékig fel lehet készülni, mondjuk egy jó, egy stabil párkapcsolattal, némi önismerettel és egy kis nevelési tanácsadással. 🙂

Ha nem szeretnél/szeretnétek vakon belevágni ebbe az egész életre szóló döntésbe, akkor szívesen látunk tanácsadásunkon.

MI AZ ELÉG?

Mikor kell felállni és elmenni? Két dolog van itt ugye. Az egyik, hogy nem vagy elég kitartó vagy alázatos, türelmes hogy próbálkozzál. Nem vagy elég kompromisszumkész, mondhatnák mások. A másik meg, hogy hülye vagy. Azaz, te csak próbálkozol és próbálkozol, de nem veszed észre, hogy nincs értelme.

EMBERNEK MARADNI

El sem hinnéd, milyen könnyű tönkretenni, amit más felépített. Elég egy óvatlan mozdulat és borul minden. És itt nem feltétlenül tárgyakról van szó. Az önbecsülésünk, a jó kedvünk, de akár céljaink is simán áldozatául eshetnek a bunkóságnak, az oda nem figyelésnek, nemtörődömségnek, hogy a gonoszságról már ne is beszéljünk.

ÉRZÉSEK MEGÉLÉSE GYERMEK MELLETT

Sokan úgy gondolják, hogyha erősen próbálkoznak, akkor el tudják titkolni gyermekük/gyermekeik elől, hogy valami nincs rendben. Úgy érzik és ezt már rengetegszer hallottam, hogy ez nem tartozik a kicsire, nem kell, hogy ő ettől szenvedjen, majd én/mi megoldjuk. Ez egy nagyon pozitív hozzáállás, hogy utódainkat szeretnénk megvédeni a külső negatív hatásoktól, de sajnos ez nem működik.

A TE ÉLETEDBEN KI A LEGFONTOSABB?

Szüleid, párod, gyereked vagy a legjobb barátod? Nem könnyű egy sorrendet felállítani, már-már irreálisnak tűnik. Sőt, talán nem is fair egy ilyen kérdést feltenni. Viszont muszáj. Ha fel akarunk nőni, akkor a fenti kérdést meg kell tudnunk válaszolni.

De miért? Mi értelme van egyáltalán ennek?

A FRUSZTRÁLT SZÜLŐ

“Nincs időm magamra. Nincs időm főzni. Nincs időm tornázni. Nincs időm takarítani. Nincs időm… nincs időm… nincs időm…” – mondják a gyermeküket nevelő szülők. Zárójelben megjegyzem, hogy még egy nyugdíjasnak sincs soha ideje. De kinek van? Pláne magamra? Amikor a többi dolgommal is el vagyok úszva és sose érek a végére?

MENJEK-E TERÁPIÁBA?

Van az úgy, hogy nem az jön terápiába, akivel a baj van, hanem az, aki szenved. Ez egy fura helyzet. Kellemetlen, mikor egyik nap arra ébredünk, hogy a környezet, amiben élünk, ami körülvesz, nincs jó hatással ránk.

A MINDENNAPI BŰVÉSZ

Hogy miről szól a nevelés? Trükkök tömkelegéről. Minden egyes nap arról szól, hogy próbálod megtanítani gyermekednek, hogy mik azok a szabályok, amelyek szerint élni kell. Vigyázzunk a testi épségünkre. Együnk. Aludjunk. Mondjuk, ha valami bajunk van. Ne törjük, zúzzuk, tegyük tönkre a másik dolgait. Fürödjünk. Tanuljunk. Rakjunk rendet. Szóljunk, hogy mikor megyünk haza. És még lehetne sorolni. Mindenki a maga gyermekének az életkora alapján.

AZ ÉN VÉTKEM

Amikor azt fontolgatjuk, hogy kérjünk-e segítséget, érdemes magunkon kívül másokat is figyelembe venni. Mert ha csak magamat nézem, akkor igazából mondhatom, hogy ‘hát, nekem már mindegy’.

A megszokás nagy úr, ugye, meg a kényelem.

A HELYES ÉRZELEMKIFEJEZÉS

Az egyik kedvenc pszichológiai irányzatom, a Transakcióanalízis, 4 fő érzést különböztet meg: düh, félelem, szomorúság, öröm. Ezeket alapérzelmeknek hívja. Habár azt gondolnánk, hogy mindenki ki tudja fejezni az érzelmeit és a gyermekeknél egy főleg jelen van, mégis a valós életben ez egy nagyon nehéz dolog. Mármint adott szituációban az adott “hiteles érzelmet” kifejezni. Mindjárt mondok pár példát.

MADÁR SZÁLLOTT A CSIGAHÁZRA, FÉSZKET AKART RAKNI

Ja, ez pont ilyen egyszerű, ez pont ilyen könnyen megy. Rádmászok, aztán rendben is vagyunk, más teendőnk nincsen. Elvégre működik. Jó így neked. Vagy nem? Jó hát! Tudom én, felesleges mindig megkérdeznem. Ha nekem jó, neked miért ne lenne?! Nem is fárasztom magunkat ilyen hülye kérdésekkel.

Szóval, a családalapítás egy pofonegyszerű dolog.

A SZÜLŐK ÁLMÁNAK A RABSÁGÁBAN

Talán már nem annyira jellemző, hogy a gyermek egy az egyben teljesíti azt, amit a szülő elvár tőle szakmát illetően, de a jelenség érzés szintjén a mai napig nagyon erősen jelen van a gyermekekben. Gondolj vissza arra, hogy a szüleid mit szerettek volna, mi legyél? Jogász?

HÁT, ÍGY AZÉRT NEHEZEBB LESZ

Plusz súlyokkal mászni, haladni, felérni a csúcsra nem olyan egyszerű. Ha extra dolgokat aggatsz magadra, extra erőfeszítésre is lesz szükséged. Bármilyen banális is ez a kijelentés, sokan mégsem gondolnak bele. Utólag éri meglepetés őket. Felveszik a táskát és nekiszaladnak a hegynek. De nem telik el sok idő és elkezdik érezni, hogy valami nem stimmel.

A CSALÁDI FÉSZEK

Mi a családi fészek? Mit is jelent ez egy gyermeknek? És mit kellene, hogy jelentsen egy szülőnek?

A családi fészek alapvetően nem egy fizikai teret jelent, hanem egy érzelmi teret. Egy olyan helyet, amiben jól érzi magát a gyermek, amiben megkapja azt a fajta gondoskodást, amire vágyik, ahol vannak érzések oda-vissza, ahol lehet egyezkedni és harcolni, ahol van öröm és bánat.

KIVÁNDORLÓK

Kétféle ember él külföldön, távol a hazájától. Az egyik, aki saját döntése alapján ment el. A másik pedig, aki kényszerből. De van bennük valami közös, mÉghozzá az, hogy ha jobban megnézzük, akkor egyiknek sem volt választása. A távozás, már korán, sokszor a kisgyermekkorban beleíródott a sorskönyvbe.

A JÓ GYEREK

Ki ne álmodna egy olyan gyermekről, akivel nem kell nap mint nap viaskodni, aki tartja magát ahhoz, amit megbeszéltetek, akit nem kell noszogatni, hogy tanuljon, aki illedelmesen tud köszönni az utcán, aki rendbe tartja a szobáját, aki értelmesen tud kommunikálni a felnőttekkel, aki besegít a háztartásba (legalább a saját dolgait nem hagyja szanaszét),

NÉLKÜLED NEM MEGY

Tudod, nélküled ez nem lett volna lehetséges. Jó, hogy segítettél, jó hogy itt vagy velem.

Ok, tudom, ha úgy vesszük, nem sok értelme van ennek az egésznek. Megmászni egy zsiráfok. Mi már ez?!

Mégis. Egy élménnyel gazdagabbak lettünk. Egy teljesítménnyel több van a tarsolyunkban.

DACKORSZAK A GYEREK SZEMÉVEL

“Anya gonosz.” “Apa is gonosz.” Mindenki gonosz, aki megakadályozza őt, hogy azt csináljon, amit szeretne. Mert ő már tudja, hogy mit akar és azt is tudja, hogy hogyan akarja. Természetesen minden olyant, ami felnőttes, ami tilos, ami nem gyereknek való. És neked, mint szülőnek, égnek áll a hajad és már várod, hogy a dackorszak véget érjen. Várhatod, de sose lesz vége.

A PESSZIMISTA AGY

Na, ennyit erről.

Úgy döntöttem, hogy megválok az agyamtól. Olyan kellemetlen gondolataim voltak. Az az ember voltam, akire azt mondják, hogy pesszimista. Minden helyzetben képes voltam meglátni a rosszat. Bármit átfordítottam negatívba.

Ha pozitív akarnék lenni azt mondanám, hogy

AZ ELTŰNT GYEREKKOR

Hányan nőttek fel úgy, hogy elvesztek a gyerekkori emlékei. Szinte csak egy-egy emlék maradt meg, azok is főleg negatívak, pozitívból hmmmm. Te mit adsz a gyermekednek? Nálatok mennyire rohan az idő? Te mennyire sietteted azt?

HOGYAN VÁLASSZUNK PSZICHOLÓGUST?

Amikor nem tudom miről írjak, akkor írok magamról, vagy a pszichológiáról. Pszichológus vagyok. De nem azért, mert annak tanultam. Hanem azért, mert annak születtem. Nyilván, hogy végezhessem ezt a tevékenységet, el is kellett végeznem egy-két iskolát, de nem ezen múlik a dolog.

APÁD IS LESZEK, NEM CSAK ANYÁD

Mondja a gyermekét “egyedül” nevelő nő. Sok családban hiába van apa, a férfi szerepek átadása hiányt szenved. Gyakori hiba vagy tévhit, hogy azt gondolják édesanyák, ha már apa nincs, vagy csak nincs jelen, majd ők átveszik a férfi szerepeket. Hmmmm….

A TÁVOZÁS

Az elvándorlás, a távozás nehéz helyzet. Minden résztvevőt kihívások elé állít. Legyen szó gyerekről, testvérről avagy szülőről, mind szembenéz valami akadállyal. A gyerek meg kell tanuljon elindulni, elmenni. A testvérnek megmaradni, rendelkezésre állni. Míg a szülő feladata, hogy el tudjon engedni, s szeretettel a távolból figyelni.

Nem egyszerű feladatok ezek. Nagyon nem!

A SZOMORÚ CSALÁD

Egyszer járt hozzám egy általános iskolás fiú és az a probléma, amivel hozták, az megszűnt. A szülőkonzultáción ezt meg is beszéltük, nagyon elégedettek is voltak, csak azt mondták, hogy még mindig nem az a boldog gyermek, aki óvodás korában volt. Azt szeretnék, hogy újra olyan boldog legyen. Mivel a családi hátteret ismertem, ezért visszajeleztem nekik, hogy ne várják, hogy a gyermek ilyen családi légkörben boldog legyen. Ezt követően eltűntek.

HOVA BÚJJAK?

Az nem lehet, hogy már megint itt van. Ezt nem hiszem el! Most komolyan, hova menjek? Hova bújjak?

Már mindent kipróbáltam. Váltottam párt. Váltottam munkát. Váltottam országot. Lecseréltem a barátaimat.

De semmi sem változott. Mindig ugyanaz a forgatókönyv. Én adok. Tűrök. Türelmes vagyok. Elnézek. Kedveskedek.

A SZÜRKE HÉTKÖZNAPOK

Az emberek általában a hétvégéket vagy a szabadnapokat várják, hogy végre kikapcsolódhasson az egész család. Terveznek mindenféle programokat, főleg azért, hogy gyermekük/gyermekeik szép emlékekkel gyarapodjon. Aztán sokszor történik valami, ami ezt a családi idillt vagy teljesen vagy csak részben, de keserédessé teszi.

A VIZSGA

Itt ülök és tanulok szorgalmasan. Készülök a vizsgára, az élet vizsgájára. Párszor már megpróbáltam, de eddig szinte minden tárgyból megbuktattak, ismételnem kell. Nem is olyan könnyű ez, de nem adom fel. Lelkesedésem persze már alábbhagyott. Ennyi próbálkozás kiveszi az embert. De a kitartás még visz előre.

A „POZITÍV” VISSZACSATOLÁS

Gyakori jelenség nevelési elvek tekintetében, hogy a szülő, ha végre valamit jól csinál a gyerek, visszacsatol egy régi negatív cselekvéshez és úgy dicséri meg.

„Na látod, hogy te ezt jól is tudod csinálni!”

„Ugye milyen jól teljesítettél! Akkor had lássam máskor is!”

MEDDIG RAGASZKODJAK?

Hát elég nehéz megtalálni az igazságot, az egyensúlyt a túl könnyen lemondok róla és a nem egészséges kötődés között, a nem fektetek bele semmi energiát és a túl sok időt számok rá között.

Tényleg, ki mondja meg hol a határ? Hogyan lehetséges felismerni, hogy valami már értelmetlen?

TESTVÉRKAPCSOLAT

Mi a testvérkapcsolat? Hú, erről mindenki sokat tudna mesélni. Kinek jó, kinek rossz tapasztalatai, emlékei vannak. De egy biztos. A testvérek között mindig lesznek harcok. És ez így is van rendjén, sőt, kötelező is. A testvérkapcsolatban benne is van a kapcsolat szó. A kapcsolat pedig normál esetben interakciót jelent, ahol a gyerekek együtt vannak, együtt játszanak, osztozkodnak, szeretetért versengenek és mindezt a maguk gyermeki szintjén.

Pár praktikus tanácsot osztanék itt meg, ami talán segít a hétköznapi nagy harcok kezelésében, leépítésében.

KI KINEK A TÁRSA

Kinek a magánya? Nem mindegy, ha úgysem megosztható? Beszélhetek én neked, bár jobb lenne veled. De az nem megy. Mert te nem szólsz soha.

Mihez kezdjek én most veled?!

A ROSSZ GYEREK

Amikor nevelési tanácsadásra jön egy szülő és arról mesél, hogy rossz a gyereke, mindig megkérdezem, hogy mit jelent ez. Megmondom őszintén, hogy nem szeretem ezt a jelzőt, ha gyermekekre használják. Emberek esetében ez nem működik. Nem egy objektív jelző. A mosógép az lehet rossz, vagy a számítógép, mert nem működik. De gyerek????

KERETEZEM AZ ÉLETEM

Igazából, a munka akkor és ott kezdődik el, mikor elkezded saját magadat definiálni. Na, ez az igazán nagy falat. Mikor már elvetettél mindent, amit mások állítottak vagy hittek rólad, mikor már minden eszméből kiábrándultál, mikor már minden bölcselettől hánynod kell.

BESZÉLJ AZ ÉRZÉSEIDRŐL A GYERMEKEDNEK

Habár az emberek többsége stresszmentes életre vágyik, ezt az állapotot sosem érhetjük el. A világ ha tetszik ha nem, tele van stresszorokkal. Ha minden rendben van körülöttünk, akkor mondjuk a mosógép romlik el, vagy megsebesülünk, hogy egyszerűen nem kapunk alapanyagot a vacsihoz, amit mindenképp el szerettünk volna készíteni. Ez a rengeteg minden érzéseket vált ki belőlünk, amit le kell csengetnünk valahogy.

A TUDÁS

A tudás lehet felszabadító és nyomasztó egyaránt. Igazából annyira nagy a kockázat, olyan ijesztő a negatív oldal, hogy sokan inkább a tudatlanságot választják. És valahol igazuk is van. Ahhoz ugyanis, hogy valaminek a tudása felszabadítson minket, ahhoz, hogy ezt átérezzük, hogy a jótékony hatásait megérezzük,

HOGYAN MÚLIK EL A SZERELEM?

Hogyan múlik el a szerelem? Sehogy. Nem a szerelem múlik el, csak szertefoszlik egy álom. Elhalványul a kép, elszáll az érzet, homályba vesznek a vágyak, s messze sodródnak a tervek. Valahová az álmok túlpartjára, hogy aztán a valóság partján megvessék a lábukat s eltűnjenek végleg.

A MÉRGEZŐ CSALÁDI LÉGKÖR

“Nem válok!” – mondja a szülő. “Nem akarom, hogy lelki nyomorék legyen a gyerekem!”

Pedig az lesz. Sajnálom. De tényleg így van. Egy rossz párkapcsolat megmérgezi a gyermeki lelket. Nap mint nap csak egyre inkább mérgeződik. Beszívja magába azt a rengeteg rossz érzést, ami az otthoni légkört jellemzi.

TUDNI KI VAGYOK, MIT AKAROK?

Ha túl nagyra nőttél, nem férsz el. Beférsz, nem arról van szó. De nem kényelmes. Szemben a többiekkel, akik alacsonyabb növésűek, s ezért jól elvannak.

Ez adottság kérdése. Mármint a beilleszkedés. Te próbálkozhatsz, napról napra megfeszítheted magad,

AZ ÁLMOK

Az álmok, a vágyak a közhiedelemmel ellentétben arra vannak, hogy megtanuljuk elengedni őket. Tudom, ez fura, mindenhol azt olvasni, hogy majd én segítek, megtanítalak elérni az álmaidat, stb. De ez nem így van. Ez lelkileg nem egy egészséges megoldás. Gondoljunk csak bele,

A TÖKÉLETES ANYA

Hogy mitől tökéletes egy anya, vagy mitől nem? Hogy van-e egyáltalán olyan, hogy tökéletes? Sajnos vagy nem sajnos, a tökéletesség mércéje sok esetben nem mérhető. Ez nem egy matematika feladat, ahol megvan a helyes megoldás, vagy mégis?

Nézzük a következő példát:

A KALITKA

Ó, drága kalitka. Csak ne lennél ennyire vonzó!

Nekem ez nem a rabságot és a bezártságot jelenti. Távolról sem! Sokkal inkább a biztonságot, a kényelmet.

Mióta kiengedtek, csak ücsörgök itt és bámulom a rácsokat. A rácsokat,

A VÁLÁS ÉS A GYERMEKI LÉLEK

Hogy megvisel-e egy gyermeket a válás? Igen! Hogy maradandó sérüléseket okoz-e? Nem biztos!

Válni vagy nem válni. Rengeteg családban felmerülő probléma. Van, aki válás párti és fogyasztja a partnereket, van, aki pedig mindenáron a kapcsolat fenntartása mellett áll. Egy fontos dolgot le kell szögezni.

A VALÓSÁG ILLÚZIÓJA

Amikor oktattam, azt hallgattam a diákoktól: “miért kéne erre a tananyagra odafigyelni?! Unalmas, nem érdekel.”

Amikor csoportokat tartottam, azt hallgattam a résztvevőktől: “miért kéne nekem a többiekre odafigyelnem?! Nem érdekel, unalmas.”

Amikor terápiás óra van,

A FOGYATÉKOS GYERMEK

Nem szeretem, amikor a média azt sugallja, hogy egy fogyatékos gyermek az élet csodája. Ez a fogyatékos gyermekek szüleit érzelmileg nem támogatja, hanem csak még több negatív érzést keltenek bennük.

Egy fogyatékos gyermek nem áldás.

A SZAVAK TEREMTŐ EREJE

A szavaknak igenis teremtő erejük van. Persze vannak üres szavak, de én most nem erről beszélek. Hanem arról, ha mondunk valamit, akkor annak hatása van. Akcióként is felfoghatjuk, melyre így vagy úgy de válasz érkezik a környezetből.

A LEGSZEBB AJÁNDÉK RECEPTJE

Mi a legszebb ajándék az életben? A LELKI BÉKÉvel egybekötött CSALÁDI EGYÜTTLÉT. De mit is jelent ez a valós életben? Van-e hozzá recept? Mindenki számára elérhető-e? IGEN!

Nézzük a receptet hozzá.

ELVÁLASZTVA

Na ja, nem egyszerű. Ha valaki kilép, változás áll be, amihez alkalmazkodni kell. Ha valaki távozik, borul minden, ami ellen nem biztos, hogy küzdeni kell. Úgy értem, hogy sokan egy szakítás / válás után is a régi rendet próbálják megőrizni. Minden erejüket összeszedve próbálják visszaállítani a rendet. De nem biztos, hogy ez a jó taktika.

Miért?

EGYÜTT- VAGY KÜLÖNALVÁS

Ez egy érdekes téma és a szülők nagy részének megvan a saját véleménye, hogy melyiket preferálja. Még az egyes szakemberek között is eltérő lehet a nézőpont. Én úgy gondolom, hogy egy bizonyos életkorig teljesen mindegy, hogy a szülő(k) együtt vagy külön alszanak a gyermekükkel.

A SZERELEM

Ha már címnek ilyen közhelyet választottam, megpróbálok valami olyat írni, ami ezt kompenzálja.

A szerelem egy unalmas dolog. Persze csak ha jól csinálják.

Miért?

A MÉRGEZŐ CSALÁDI LÉGKÖR

“Nem válok!” – mondja a szülő. “Nem akarom, hogy lelki nyomorék legyen a gyerekem!”

Pedig az lesz. Sajnálom. De tényleg így van. Egy rossz párkapcsolat megmérgezi a gyermeki lelket. Nap mint nap csak egyre inkább mérgeződik.

A MADÁR ÉS ÉN

“Miért akarsz megsütni?” – kérdi tőlem a madár.

“Nem tudom.”

“Meg akarsz talán enni?”

“Nem tudom.”

Hogyan is tudhatnám, el vagyok bizonytalanodva. Hisz a madár is én vagyok. Na, meg az a bizonytalan figura, aki épp a vacsorát készítené, az is én vagyok.

A SZÜLŐ NEM BARÁT

A szülő nem barát, és sose lehet az. Hogy miért nem? Mert akkor a szerepek összekeverednek. De milyen szerepek is? A szülő szerep és a barát szerep két külön funkciót tölt be az életünkben. Nézzük csak a serdülőkort. Ez az egyik legkeményebb életszakasz mind a szülők, mind a gyermek számára.

A SEGÍTÉS

Ez egy nagyon egyszerű téma. Mármint a segítés. Mégis sokan rosszul csinálják. Függetlenül attól, hogy melyik oldalon állsz, hogy adod vagy kapod a segítséget, lehet jól és rosszul csinálni.

Nézzünk egy példát, talán így a legegyszerűbb megérteni.

MIÉRT NEM KÖSZÖN A GYEREKEM?

Habár ez banális problémának hangzik, mégsem az. Egy család életében rengeteg vitát szülhet és nem csak a gyerek-szülő között, hanem a szülő-szülő között is. Hogy miért is? Amikor megszületik a gyermek, az elsők között megtanítják neki a pápá-t, az integetést.

A TÉR

Támogató, elfogadó, szerető tér nélkül nem megy. Legalábbis nehezebben, lassabban, keservesebben.

De mi is az a tér? Hát, pszichológiai értelemben nem is a fizikai sajátosságok jelentik a lényeget, sokkal inkább a tartalom, hogy mivel töltjük azt meg. Ezek nem kézzel fogható dolgok,

MÁR MEGINT HAZUDSZ!

Minden család életében eljön az az idő, amikor gyermekének elkezdenek titkai lenni. Ami sok esetben megijeszti a szülőket. Szokták mondani, hogy eddig egy aranyos, kedves, nyitott gyermekem volt, most pedig nem akar elmondani semmit.

MIÉRT SZÍNLELSZ?

A legrosszabb dolog mikor úgy teszek mintha, mikor színlelek. Ennél már az is jobb, pontosabban korrektebb, ha nem teszek inkább semmit sem. Miért? Mert akkor a másik nem hiszi azt, hogy na most történik végre valami. Mert akkor a másik nem reménykedik. Szóval, ez a tisztább, úgy is mondhatnám hogy felnőttesebb megoldás.

HOGY MIÉRT FONTOS A JÁTÉK?

A játéknak nagyon fontos szerepe van gyermekünk életében. Mivel a nyelvi képességei még nem olyan szintűek, mint egy felnőtté, de a bennük dúló érzések igen, ezért ezek kifejezése nehezített számukra. Szavak helyett tettekkel jelzik, hogy mi az, ami boldoggá teszi őket, mi az ami bántja őket.

PÁR…KAPCSOLAT

Az együttműködésről szeretnék ma kicsit beszélni. Arról, hogy ha együtt vagy valakivel, ha már együtt éltek, esetleg házasok vagytok, akkor ott már nincsen olyan, hogy te meg én. Ti akkor már egy csapat vagytok, 2 ember akik egymásra vannak utalva.

JÁTÉKVÁSÁRLÁS

A játékvásárlás során a szülők rengeteg hibát elkövetnek. Persze mindezt jóhiszeműségből, ésszerűségből vagy esetleg pénzhiányból adódóan. Gondoljunk csak vissza saját gyerekkorunkra. Biztos neked is számos emléked van azzal kapcsolatban, hogy nem azt kaptad, amire vágytál.

A BÚCSÚ

Avagy, amikor nincs kitől búcsút venni.

Az elmagányosodásnak több oka lehet. Egyik, mikor nem bírunk, képtelenek vagyunk együtt lenni másokkal, s ezért szó szerint elmarjuk őket. A másik, mikor azt vesszük észre, hogy a körülöttünk lévő emberek szép sorjában hagynak el bennünket.

MÉG MINDIG BEPISIL A GYERMEKEM

A bepisilés kisgyermekkorban elég komoly fejtörést szokott okozni a szülőknek. Az elején még nyugodtan elfogadják a helyzetet, aztán kezd egyre aggasztóbbá válni az egész.

De mit is tegyünk ebben a helyzetben?