Minden család életében eljön az az idő, amikor gyermekének elkezdenek titkai lenni. Ami sok esetben megijeszti a szülőket. Szokták mondani, hogy eddig egy aranyos, kedves, nyitott gyermekem volt, most pedig nem akar elmondani semmit.
Bővebben: “MÁR MEGINT HAZUDSZ!”
A legrosszabb dolog mikor úgy teszek mintha, mikor színlelek. Ennél már az is jobb, pontosabban korrektebb, ha nem teszek inkább semmit sem. Miért? Mert akkor a másik nem hiszi azt, hogy na most történik végre valami. Mert akkor a másik nem reménykedik. Szóval, ez a tisztább, úgy is mondhatnám hogy felnőttesebb megoldás.
Bővebben: “MIÉRT SZÍNLELSZ?”
A játéknak nagyon fontos szerepe van gyermekünk életében. Mivel a nyelvi képességei még nem olyan szintűek, mint egy felnőtté, de a bennük dúló érzések igen, ezért ezek kifejezése nehezített számukra. Szavak helyett tettekkel jelzik, hogy mi az, ami boldoggá teszi őket, mi az ami bántja őket.
Bővebben: “HOGY MIÉRT FONTOS A JÁTÉK?”
Az együttműködésről szeretnék ma kicsit beszélni. Arról, hogy ha együtt vagy valakivel, ha már együtt éltek, esetleg házasok vagytok, akkor ott már nincsen olyan, hogy te meg én. Ti akkor már egy csapat vagytok, 2 ember akik egymásra vannak utalva.
Bővebben: “PÁR…KAPCSOLAT”
A játékvásárlás során a szülők rengeteg hibát elkövetnek. Persze mindezt jóhiszeműségből, ésszerűségből vagy esetleg pénzhiányból adódóan. Gondoljunk csak vissza saját gyerekkorunkra. Biztos neked is számos emléked van azzal kapcsolatban, hogy nem azt kaptad, amire vágytál.
Bővebben: “JÁTÉKVÁSÁRLÁS”
Avagy, amikor nincs kitől búcsút venni.
Az elmagányosodásnak több oka lehet. Egyik, mikor nem bírunk, képtelenek vagyunk együtt lenni másokkal, s ezért szó szerint elmarjuk őket. A másik, mikor azt vesszük észre, hogy a körülöttünk lévő emberek szép sorjában hagynak el bennünket.
Bővebben: “A BÚCSÚ”
A bepisilés kisgyermekkorban elég komoly fejtörést szokott okozni a szülőknek. Az elején még nyugodtan elfogadják a helyzetet, aztán kezd egyre aggasztóbbá válni az egész.
De mit is tegyünk ebben a helyzetben?
Bővebben: “MÉG MINDIG BEPISIL A GYERMEKEM”
Csak állok és nézem, hogy mi történik. Nézem, de nem látom, nem értem. A miértre próbálok rájönni, de nem megy. Nem látom át, nem látom az egészet. Csak részletek, szemelvények vannak. Be-bevillannak képek, gondolatok, de csak ötletek szintjén,
Bővebben: “GENERÁCIÓK ÖRÖKSÉGE”
Versenyfutás az idővel. Amikor azt gondolod, hogy végre minden rendben, ismét elromlik valami. Jól evett, jól aludt, nem voltak hangulatingadozásai, jó jegyeket hozott, nem volt gond vele az oviban, suliban, nem voltak nagyobb harcok otthon.
Bővebben: “MI A GYEREKNEVELÉS?”
Sokan azt gondolják, ha szakemberhez fordulnak, akkor itt van a világ vége. Ezentúl már nem fogok tudni belenézni a tükörbe, ezentúl már másképp köszön rám a szomszéd is.
Bővebben: “EZ NEM OLYAN BONYOLULT”
A minap történt. “Csodálatos” jelenet tárult elénk az utcán sétálva. Babakocsi, anya, elszabadult kutya. Képzeljétek el azt a jelenetet, amikor a kutya elszabadul, húzza maga után a pórázt, a kismama, mert még egészen kicsi gyermeket tolt, próbálja elkapni a kutyát a babakocsit rángatva,
Bővebben: “A MOBILTELEFON RABSÁGÁBAN”
A leghálásabb szerep a világon. Ebből aztán lehet hasznot húzni! Nem véletlen, miért választják oly sokan, s teszik életstílussá. Persze kimondva nincs, bemutatkozáskor sem hangzik el: Józsi vagyok, áldozat. De viselkedéses szinten annál inkább megjelenik.
Bővebben: “AZ ÁLDOZAT”
Ezt most biztos nem érted, hisz minden gyerek tud játszani. Ebben igazad van, ez egy veleszületett képesség. De én tapasztalatból mondom, hogy a gyerekek egy hatalmas százaléka nem tud játszani. És miért nem?
Bővebben: “TANÍTSD MEG A GYERMEKEDET JÁTSZANI!”
Mit tehetünk, ha nő a nyomás?
Ellenállunk. Elég hasztalan, látván, hogy milyen óriási erővel nézünk szembe. Mégis legtöbben ezt választják. Jobban mondva, ennek az imitálását. Amikor is úgy teszek, mintha küzdenék, úgy teszek, mintha mennyire szenvednek ettől az egészről, de valójában nem!
Bővebben: “NYOMÁS”
“GONOSZ VAGY!” -mondja a gyermeked. És ez a két szó vagy a plafonra küld, vagy a padlóra. És nem érted, hogy mondhat ilyet, amikor Te mindent megteszel, hogy neki jó legyen. Zsigerből e két szó után kiakadsz, kiabálsz, kioktatod, elkezdesz sírni,
Bővebben: “GONOSZ VAGY!”
Na ja, hát nem egyszerű túllépni önmagunkon, megharcolni a démonjainkkal. Vagy úgy is mondhatnám, hogy nem egyszerű kitörni saját, puhán bélelt börtönünkből. Melyet személyiségnek hívnak, s hosszú évek kemény munkája alatt formáltunk, alakítgattunk tökéletes zárkává.
Bővebben: “A KÜZDELEM”
Miért idegesít? Biztos meg tudod magyarázni. Tudsz rá konkrét példákat hozni? Tudsz. Idegesít az, hogy idegesít? Ha a válasz igen, akkor talán pár gondolat segíteni fog neked most. Írj le pár konkrét szituációt és írd mellé, hogy miért idegesít. Ha ez meg, akkor próbáld átgondolni, hogy mi állhat annak hátterében, hogy idegesít. Hisz ezek általában belőlünk fakadnak.
Bővebben: “IDEGESÍT A GYEREKEM”
Te, nem gyanús, hogy ez nem a te gondolatod? Te, neked nem szokott olyan érzésed lenni, hogy ez most nem te vagy?… Mintha mások irányítanának, mintha mások akarata érvényesülne. Mikor tudod, hogy nem kéne megtenned, de megteszed. Mikor döntéshelyzetben magaddal beszélgetsz.
Bővebben: “TE, NEM GYANÚS?”
Beszéljünk nyíltan, hisz sok nő nem tudja átérezni a szoptatás csodáját. És a társadalom által közvetített “szoptass, mert az a legjobb”, “a szoptatás csodálatos”, stb. csak még jobban elkeseríti azokat a nőket, akikből hiányzik ez az életérzés. Szoptatnak, mert “kell”, mert “akarnak”, de fogukat összeszorítva próbálják elviselni
Bővebben: “A SZOPTATÁS POKLA”
Legnagyobb kihívás ínséges időkben embernek maradni. Legyen szó szellemi, érzelmi vagy anyagi hiányról, válásról, bántalmazásról, gazdasági csődről, vagy, hogy aktuálisak legyünk, valami természeti csapásról, nem is annyira lehetőségünk, mint inkább kötelességük megőrizni emberi mivoltunkat. Természetünket meghaladni és félretenni állatias késztetéseinket,
Bővebben: “EMBERNEK MARADNI”
“Anya leszek!” Egy hihetetlenül csodálatos és egyben félelemmel teli érzés. “Képes leszek rá? Mi van, ha rossz anya leszek?! Én biztos nem fogom elkövetni azokat a hibákat, amiket az én szüleim tettek”…. és még sorolhatnám. Rengeteg gondolat cikázik ilyenkor a fejünkben és rengeteg elképzelés, hogy milyenek nem leszünk. Ezzel csak egy nagy probléma van.
Bővebben: “ANYÁVÁ VÁLÁS”
Ha elindulsz az önismeret útján, sosem tudhatod mit találsz. Ilyenkor felerősödnek félelmeink, és ezek, karöltve a belénk táplált tévhitekkel/hiedelmekkel, rémisztő képeket vetíthetnek elénk. Tudatos vagy tudattalan szinten ez sokakat elrettent. Se kedvük, se erejük nincs ehhez a munkához.
Bővebben: “MI VAN A SÖTÉTBEN – AVAGY AZ ÖNISMERET RÖGÖS ÚTJA”
“Legalább egy gyerek kell!” “Minél hamarabb, hogy fiatal anyuka legyél!” “Nem baj, ha nem tudsz vele lenni, mert iskolába jársz, majd mi segítünk!” “Két gyerek mellett már elfér a harmadik.” – halljuk a környezetünkben.
‘Már a barátnőmnek is van kettő…’, ‘Már benne vagyok a korban…’ ‘Olyan cuki egy kisbaba…’ ‘Úgy babáznák…’ – mondja egy belső hang.
Bővebben: “GYERMEKVÁLLALÁS”
Milyenek az emberi kapcsolatok? Félelmetesek. Miért? Mert veszélyesek. Mert furák, idegenek, esetleg terhesek.
Az igazság az, hogy nem könnyű kimozdulni a komfortzónánkból. Nem könnyű elhagyni a puha, meleg kis fészkünket, ha már az évek során olyan jól bevackoltuk magunkat. Ha lenne viszonyítási alapunk, akkor persze tudnánk,
Bővebben: “AZ EMBERI KAPCSOLATOK TERMÉSZETE”
A múltadat nem tudod megváltoztatni, viszont a hozzá kapcsolódó érzéseket igen. És a kulcs ebben van. Nem kell hogy egy gyász örökké fájjon, nem kell, hogy a régi sérelmekért örökké haragudjunk, nem kell, hogy olyanokért hibáztassuk magunkat amit mások ragasztottak ránk,
Bővebben: “LÁSD MÁSKÉPP A MÚLTADAT”