Nagyon fontos lépés a gyógyulás, az önismeret útján, amikor rájövünk, hogy nem mástól kell várnunk, hogy örömet okozzon nekünk, hanem mi magunk is képessé válunk erre.
Az önismeret nem csak arról szól, hogy kigyomláljuk a gazt, hogy visszametsszük a túl hosszúra nőt ágakat.
Bővebben: “KI OKOZ NEKEM ÖRÖMÖT?”
Mi is ez? Cica, ember, fa, homokóra vagy vonat?
Tegyük fel, hogy van egy helyzet, amit nem tudunk megoldani. Kellemetlen, nem szeretjük, de hát tehetetlenek vagyunk. Sokáig nem maradhat ez így, mert összeroppannánk.
A lélek több szinten védekezhet a nem kívánt behatások ellen.
Bővebben: “SOKAT FELEJTEK”
Ma már ezen meg sem lepődünk, tök alap, ha valakik így tartják a kapcsolatot. A távolság, a lustaság vagy az akarat hiànya. Esetleg igènytelenség. Nem tudni. Talán csak az egyik, talán mind. Vagy egyik sem, mert éppen ráfogjuk a körülményekre. Azt mondjuk például, hogy hát itt a távolság, nem lehet máshogy, nem tehetek róla. Senki sem tehet róla.
Az szokott az érdekes lenni, mikor a kifogásról lehull a lepel,
Bővebben: “A RÓZSASZÍN SZEMÜVEG”
Minden, amitől félünk egyszer már megtörtént. Minden, amit tünetként át kell élnünk, egyszer már megéltük.
Csak éppen nem emlékszünk rá.
És ez az, ami a bajt okozza. Sok félelmünk például értelmetlen.
Bővebben: “A TÜNETEK NEM MÁSOK, MINT EMLÉKEK”
Miért így történt? Miért nem úgy? Miért azt mondta? Miért nem amazt? Miért így reagáltam? Mi lett volna, ha… ? Stb. A sor végeláthatatlan. Viszont válasz nincs egy sem.
Gondolom ismerős a helyzet.
Ezek a miért és mi lett volna ha jellegű kérdések sosem arról szólnak, hogy meg akarnánk találni rájuk a választ.
Bővebben: “FEKETE, FEHÉR, IGEN, NEM”
A gyerek miatt együtt maradni hülyeség. A gyereknek nem egy kirakat, nem a látszat kell. A gyerek megérzi, hogy nem stimmel valami. Ha két boldogtalan ember van mellette, attól neki nem lesz jobb. Az nem okoz neki örömöt, hogy ketten vannak ott. Neki mindegy hány ember, a lényeg, hogy az, aki ott van, az boldog legyen.
Nehéz ügy az elengedés és ahhoz, hogy elváljunk, ahhoz az kell.
Bővebben: “ANYA, KÉRLEK, VÁLJATOK MÁR EL!”
Párok olyan naívan rá tudnak csodálkozni, hogy nem történik semmi! De hisz’ már 5 éve próbálkozunk, hogy lehet, hogy még mindig ugyanaz van?! Hiszen már hányszor megfogadtuk, mégis vissza-visszatér ugyanaz a probléma. Hogy lehet ez?
Bővebben: “MÓKUSKERÉK”
A legnehezebb mindig azt elfogadni, hogy nekünk csak ez jutott. A legnehezebb mindig az illúziók elengedése. Pedig, ha nem tesszük meg, könnyen saját vágyaink áldozataivá válhatunk.
Gondolhatom én azt, hogy a család az a szülők, gyerekek és nagyszülők együttese, ahol a felek boldogan látogatják, támogatják egymást. Vágyhatok arra, hogy majd harmonikus, békés kapcsolat lesz közöttünk.
Bővebben: “ANYÁM, AKI SOSEM SZERETETT”
Amikor a kapcsolattartás inkább kötelesség, mint egy jó program, az a helyzet már régen rossz. Rá szoktak csodálkozni az emberek, hogy lehet ez, hogy juthattunk eddig? Nem értik. De mikor a felismerés, az első sokk után átgondolják, rájönnek, hogy hát, igazából ez mindig is így volt, csak éppen eddig tartott, míg észrevettem.
Bővebben: “A KAPCSOLATTARTÁS, MINT KÖTELESSÉG”
Amikor szülővé válunk, egyetlen cél vezérel minket, hogy jó szülővé váljunk. Van egy csomó elképzelésünk arról, hogy mit fogunk és mit biztosan nem fogunk tenni. Amivel kapcsolatban rossz elképzeléseink vannak saját gyerekkorunkból, azokat igyekszünk elkerülni. De ez tényleg működni fog? A válasz, hogy sok esetben sajnos nem. De miért is?
Bővebben: “MIÉRT NEM TUDOK SZABADULNI A SZÜLŐI MINTÁKTÓL?”
Ha belépsz a ringbe, el fognak verni. Ez ilyen egyszerű. Miért? Hát, egyrészt, mert ott verekedni szoktak. Ez ott alap. Ha te oda belépsz, a másik tudja, feltételezi, hogy te ezzel tisztában vagy és kérdés nélkül neked fog esni. Másrészt pedig, ő fel van készülve, ő egész életében ezt csinálta, ki van ügyesedve, hozzá van szokva. Esélyed sincs ellene.
Tehát, ha nem akarod, hogy elverjenek, hogy kapj pár pofont, ne menj be. Jó, de akkor mit tehetek, kérdezhetnéd.
Bővebben: “A RING – BÁNTALMAZÓ SZÜLŐK”
Fogj egy darab üres papírt. Rajzolj rá valahová egy pöttyöt. Mindegy hova, legyen az a hely random, esetleges. Ebből a pontból kiindulva húzz egy vonalat, aminek a végére egy nyilat teszel. Ha most megnézed, van a papírodon egy pötty, amiből egy tetszőleges hosszúságú nyíl mutat valamerre. Ezt hívják a matematikában vektornak. Mi most itt, mivel én egy pszichológus lennék, léleknek fogjuk nevezni ezt a teremtést.
Bővebben: “ELVESZVE”
Általában csak a szépet és a jót hallani a gyerekekkel kapcsolatban. Ilyen cukik, olyan tündérek! Az internet szerint egy tünemény az összes. Meg hát, amúgy is kötelező, nem? Gyermek nélkül mit ér az élet?! Az nem lehet, hogy valaki ne vállaljon, ne akarjon gyereket. Még ilyent!
Sokszor az az érzése az embernek, hogy ezek a sztorik direkt vannak megszépítve, el vannak túlozva, hogy alá lehessen támasztani a külső nyomást. Hogy az elvárások ne legyenek olyan kényelmetlenek, megannyi édes kis történettel kipárnázzuk őket.
Végül a párok megadják magukat a nyomásnak, engedve a csábító bájos kis történeteknek, bevállalják a gyereket. Aztán jön a fekete leves. Mikor a valóság beleáll az ember arcába, az nem túl kellemes. Ugyanis a ‘gyerekem van’ állapot minden, csak nem tündérmese, minden, csak nem romantikus ‘minden jó, ha jó a vége történet’.
Kezdhetjük a végén is, mármint a nap végén. Hiszen az a legnehezebb. Már fáradt mindenki. Az anya, mert egész nap a gyerekkel volt és igyekezett minden igényét kielégíteni. Az apa pedig, mert dolgozott. Mindkét szülő helytállt, a legjobb tudását beleadva megtette, ami tőle telt. Elfáradtak. S jogosan várják, hogy békésen, nyugalomba hajthatják álomba a fejüket.
De nem. Ez szinte sosincs így. Nagyon ritka az a gyerek, aki ha leteszed, elnyugszik és szépen elalszik. Ezzel szemben az általános az, hogy a fektetés egy küzdelem, hogy az altatás egy rémálom, s az éjszaka minden csak nem pihentető. Hogy a gyerek, miért alszik el nehezen, az most mindegy. Itt most a lényeg, hogy ezzel lehet számolni, sőt kell is!
Szóval, a nyugodt este, a pihenés kiesett. Mi marad hát, akkor a szülőknek? Egy jó szex? Aha, persze. Két peluscsere és egy szoptatás között? Vagy talán az énidő, ami oly divatos kifejezés ma és valami olyasmit takar, hogy az embernek jár, hogy magával foglalkozzon, hogy kicsit elvonuljon. Járni persze jár, de nem jut. Mikor? Hogyan? Mikor mindenki fáradt, senkinek sincs ideje, se türelme. Mikor az egész csecsemőkor egy egyensúlyozás az őrület és a normalitás határán.
És ez még csak az az eset, amikor úgymond minden rendben. Most gondolj bele, milyen, amikor közbejön valami, mondjuk egy betegség vagy egy munkahelyi konfliktus, netán haláleset. A fenti időhiányt és frusztrációt szorozd be 20-szal.
Visszakanyarodva a poszt legelejére. Igen, egy gyermek csodálatos dolog. Viszont széjjelrepeszti az ént. Mindazt, ami eddig voltál, ami elképzelésed volt magadról, a világról azt el kell felejtened. Mert úgy, pont úgy már soha nem lesz. S ha erre nem készülsz fel, ha ezt nem fogadod el és adod meg magad, tehát ha vakon belerepülsz, s ellenállsz, akkor nagyon nagy bajok lesznek. Akkor ott bizony mindenki sérülni fog.
Talán negatívnak vagy frusztráltnak tűnik mindaz, amiről szó van. De muszáj így fogalmazni, ilyen sarkosan, mert sokaktól hallani, hogy miután megérkezik a gyermek, akkor lepődnek meg, hogy milyen is ez. Pedig erre bizonyos mértékig fel lehet készülni, mondjuk egy jó, egy stabil párkapcsolattal, némi önismerettel és egy kis nevelési tanácsadással. 🙂
Ha nem szeretnél/szeretnétek vakon belevágni ebbe az egész életre szóló döntésbe, akkor szívesen látunk tanácsadásunkon.
Mikor kell felállni és elmenni? Két dolog van itt ugye. Az egyik, hogy nem vagy elég kitartó vagy alázatos, türelmes hogy próbálkozzál. Nem vagy elég kompromisszumkész, mondhatnák mások. A másik meg, hogy hülye vagy. Azaz, te csak próbálkozol és próbálkozol, de nem veszed észre, hogy nincs értelme.
Bővebben: “MI AZ ELÉG?”
El sem hinnéd, milyen könnyű tönkretenni, amit más felépített. Elég egy óvatlan mozdulat és borul minden. És itt nem feltétlenül tárgyakról van szó. Az önbecsülésünk, a jó kedvünk, de akár céljaink is simán áldozatául eshetnek a bunkóságnak, az oda nem figyelésnek, nemtörődömségnek, hogy a gonoszságról már ne is beszéljünk.
Bővebben: “EMBERNEK MARADNI”
Sokan úgy gondolják, hogyha erősen próbálkoznak, akkor el tudják titkolni gyermekük/gyermekeik elől, hogy valami nincs rendben. Úgy érzik és ezt már rengetegszer hallottam, hogy ez nem tartozik a kicsire, nem kell, hogy ő ettől szenvedjen, majd én/mi megoldjuk. Ez egy nagyon pozitív hozzáállás, hogy utódainkat szeretnénk megvédeni a külső negatív hatásoktól, de sajnos ez nem működik.
Bővebben: “ÉRZÉSEK MEGÉLÉSE GYERMEK MELLETT”
Szüleid, párod, gyereked vagy a legjobb barátod? Nem könnyű egy sorrendet felállítani, már-már irreálisnak tűnik. Sőt, talán nem is fair egy ilyen kérdést feltenni. Viszont muszáj. Ha fel akarunk nőni, akkor a fenti kérdést meg kell tudnunk válaszolni.
De miért? Mi értelme van egyáltalán ennek?
Bővebben: “A TE ÉLETEDBEN KI A LEGFONTOSABB?”
“Nincs időm magamra. Nincs időm főzni. Nincs időm tornázni. Nincs időm takarítani. Nincs időm… nincs időm… nincs időm…” – mondják a gyermeküket nevelő szülők. Zárójelben megjegyzem, hogy még egy nyugdíjasnak sincs soha ideje. De kinek van? Pláne magamra? Amikor a többi dolgommal is el vagyok úszva és sose érek a végére?
Bővebben: “A FRUSZTRÁLT SZÜLŐ”
Van az úgy, hogy nem az jön terápiába, akivel a baj van, hanem az, aki szenved. Ez egy fura helyzet. Kellemetlen, mikor egyik nap arra ébredünk, hogy a környezet, amiben élünk, ami körülvesz, nincs jó hatással ránk.
Bővebben: “MENJEK-E TERÁPIÁBA?”
Hogy miről szól a nevelés? Trükkök tömkelegéről. Minden egyes nap arról szól, hogy próbálod megtanítani gyermekednek, hogy mik azok a szabályok, amelyek szerint élni kell. Vigyázzunk a testi épségünkre. Együnk. Aludjunk. Mondjuk, ha valami bajunk van. Ne törjük, zúzzuk, tegyük tönkre a másik dolgait. Fürödjünk. Tanuljunk. Rakjunk rendet. Szóljunk, hogy mikor megyünk haza. És még lehetne sorolni. Mindenki a maga gyermekének az életkora alapján.
Bővebben: “A MINDENNAPI BŰVÉSZ”
Amikor azt fontolgatjuk, hogy kérjünk-e segítséget, érdemes magunkon kívül másokat is figyelembe venni. Mert ha csak magamat nézem, akkor igazából mondhatom, hogy ‘hát, nekem már mindegy’.
A megszokás nagy úr, ugye, meg a kényelem.
Bővebben: “AZ ÉN VÉTKEM”
Az egyik kedvenc pszichológiai irányzatom, a Transakcióanalízis, 4 fő érzést különböztet meg: düh, félelem, szomorúság, öröm. Ezeket alapérzelmeknek hívja. Habár azt gondolnánk, hogy mindenki ki tudja fejezni az érzelmeit és a gyermekeknél egy főleg jelen van, mégis a valós életben ez egy nagyon nehéz dolog. Mármint adott szituációban az adott “hiteles érzelmet” kifejezni. Mindjárt mondok pár példát.
Bővebben: “A HELYES ÉRZELEMKIFEJEZÉS”
Ja, ez pont ilyen egyszerű, ez pont ilyen könnyen megy. Rádmászok, aztán rendben is vagyunk, más teendőnk nincsen. Elvégre működik. Jó így neked. Vagy nem? Jó hát! Tudom én, felesleges mindig megkérdeznem. Ha nekem jó, neked miért ne lenne?! Nem is fárasztom magunkat ilyen hülye kérdésekkel.
Szóval, a családalapítás egy pofonegyszerű dolog.
Bővebben: “MADÁR SZÁLLOTT A CSIGAHÁZRA, FÉSZKET AKART RAKNI”
Talán már nem annyira jellemző, hogy a gyermek egy az egyben teljesíti azt, amit a szülő elvár tőle szakmát illetően, de a jelenség érzés szintjén a mai napig nagyon erősen jelen van a gyermekekben. Gondolj vissza arra, hogy a szüleid mit szerettek volna, mi legyél? Jogász?
Bővebben: “A SZÜLŐK ÁLMÁNAK A RABSÁGÁBAN”
Plusz súlyokkal mászni, haladni, felérni a csúcsra nem olyan egyszerű. Ha extra dolgokat aggatsz magadra, extra erőfeszítésre is lesz szükséged. Bármilyen banális is ez a kijelentés, sokan mégsem gondolnak bele. Utólag éri meglepetés őket. Felveszik a táskát és nekiszaladnak a hegynek. De nem telik el sok idő és elkezdik érezni, hogy valami nem stimmel.
Bővebben: “HÁT, ÍGY AZÉRT NEHEZEBB LESZ”
Mi a családi fészek? Mit is jelent ez egy gyermeknek? És mit kellene, hogy jelentsen egy szülőnek?
A családi fészek alapvetően nem egy fizikai teret jelent, hanem egy érzelmi teret. Egy olyan helyet, amiben jól érzi magát a gyermek, amiben megkapja azt a fajta gondoskodást, amire vágyik, ahol vannak érzések oda-vissza, ahol lehet egyezkedni és harcolni, ahol van öröm és bánat.
Bővebben: “A CSALÁDI FÉSZEK”
Kétféle ember él külföldön, távol a hazájától. Az egyik, aki saját döntése alapján ment el. A másik pedig, aki kényszerből. De van bennük valami közös, mÉghozzá az, hogy ha jobban megnézzük, akkor egyiknek sem volt választása. A távozás, már korán, sokszor a kisgyermekkorban beleíródott a sorskönyvbe.
Bővebben: “KIVÁNDORLÓK”
Ki ne álmodna egy olyan gyermekről, akivel nem kell nap mint nap viaskodni, aki tartja magát ahhoz, amit megbeszéltetek, akit nem kell noszogatni, hogy tanuljon, aki illedelmesen tud köszönni az utcán, aki rendbe tartja a szobáját, aki értelmesen tud kommunikálni a felnőttekkel, aki besegít a háztartásba (legalább a saját dolgait nem hagyja szanaszét),
Bővebben: “A JÓ GYEREK”
Tudod, nélküled ez nem lett volna lehetséges. Jó, hogy segítettél, jó hogy itt vagy velem.
Ok, tudom, ha úgy vesszük, nem sok értelme van ennek az egésznek. Megmászni egy zsiráfok. Mi már ez?!
Mégis. Egy élménnyel gazdagabbak lettünk. Egy teljesítménnyel több van a tarsolyunkban.
Bővebben: “NÉLKÜLED NEM MEGY”
“Anya gonosz.” “Apa is gonosz.” Mindenki gonosz, aki megakadályozza őt, hogy azt csináljon, amit szeretne. Mert ő már tudja, hogy mit akar és azt is tudja, hogy hogyan akarja. Természetesen minden olyant, ami felnőttes, ami tilos, ami nem gyereknek való. És neked, mint szülőnek, égnek áll a hajad és már várod, hogy a dackorszak véget érjen. Várhatod, de sose lesz vége.
Bővebben: “DACKORSZAK A GYEREK SZEMÉVEL”
Na, ennyit erről.
Úgy döntöttem, hogy megválok az agyamtól. Olyan kellemetlen gondolataim voltak. Az az ember voltam, akire azt mondják, hogy pesszimista. Minden helyzetben képes voltam meglátni a rosszat. Bármit átfordítottam negatívba.
Ha pozitív akarnék lenni azt mondanám, hogy
Bővebben: “A PESSZIMISTA AGY”
Hányan nőttek fel úgy, hogy elvesztek a gyerekkori emlékei. Szinte csak egy-egy emlék maradt meg, azok is főleg negatívak, pozitívból hmmmm. Te mit adsz a gyermekednek? Nálatok mennyire rohan az idő? Te mennyire sietteted azt?
Bővebben: “AZ ELTŰNT GYEREKKOR”
Amikor nem tudom miről írjak, akkor írok magamról, vagy a pszichológiáról. Pszichológus vagyok. De nem azért, mert annak tanultam. Hanem azért, mert annak születtem. Nyilván, hogy végezhessem ezt a tevékenységet, el is kellett végeznem egy-két iskolát, de nem ezen múlik a dolog.
Bővebben: “HOGYAN VÁLASSZUNK PSZICHOLÓGUST?”
Mondja a gyermekét “egyedül” nevelő nő. Sok családban hiába van apa, a férfi szerepek átadása hiányt szenved. Gyakori hiba vagy tévhit, hogy azt gondolják édesanyák, ha már apa nincs, vagy csak nincs jelen, majd ők átveszik a férfi szerepeket. Hmmmm….
Bővebben: “APÁD IS LESZEK, NEM CSAK ANYÁD”
Az elvándorlás, a távozás nehéz helyzet. Minden résztvevőt kihívások elé állít. Legyen szó gyerekről, testvérről avagy szülőről, mind szembenéz valami akadállyal. A gyerek meg kell tanuljon elindulni, elmenni. A testvérnek megmaradni, rendelkezésre állni. Míg a szülő feladata, hogy el tudjon engedni, s szeretettel a távolból figyelni.
Nem egyszerű feladatok ezek. Nagyon nem!
Bővebben: “A TÁVOZÁS”
Egyszer járt hozzám egy általános iskolás fiú és az a probléma, amivel hozták, az megszűnt. A szülőkonzultáción ezt meg is beszéltük, nagyon elégedettek is voltak, csak azt mondták, hogy még mindig nem az a boldog gyermek, aki óvodás korában volt. Azt szeretnék, hogy újra olyan boldog legyen. Mivel a családi hátteret ismertem, ezért visszajeleztem nekik, hogy ne várják, hogy a gyermek ilyen családi légkörben boldog legyen. Ezt követően eltűntek.
Bővebben: “A SZOMORÚ CSALÁD”
Az nem lehet, hogy már megint itt van. Ezt nem hiszem el! Most komolyan, hova menjek? Hova bújjak?
Már mindent kipróbáltam. Váltottam párt. Váltottam munkát. Váltottam országot. Lecseréltem a barátaimat.
De semmi sem változott. Mindig ugyanaz a forgatókönyv. Én adok. Tűrök. Türelmes vagyok. Elnézek. Kedveskedek.
Bővebben: “HOVA BÚJJAK?”
Az emberek általában a hétvégéket vagy a szabadnapokat várják, hogy végre kikapcsolódhasson az egész család. Terveznek mindenféle programokat, főleg azért, hogy gyermekük/gyermekeik szép emlékekkel gyarapodjon. Aztán sokszor történik valami, ami ezt a családi idillt vagy teljesen vagy csak részben, de keserédessé teszi.
Bővebben: “A SZÜRKE HÉTKÖZNAPOK”
Itt ülök és tanulok szorgalmasan. Készülök a vizsgára, az élet vizsgájára. Párszor már megpróbáltam, de eddig szinte minden tárgyból megbuktattak, ismételnem kell. Nem is olyan könnyű ez, de nem adom fel. Lelkesedésem persze már alábbhagyott. Ennyi próbálkozás kiveszi az embert. De a kitartás még visz előre.
Bővebben: “A VIZSGA”
Gyakori jelenség nevelési elvek tekintetében, hogy a szülő, ha végre valamit jól csinál a gyerek, visszacsatol egy régi negatív cselekvéshez és úgy dicséri meg.
„Na látod, hogy te ezt jól is tudod csinálni!”
„Ugye milyen jól teljesítettél! Akkor had lássam máskor is!”
Bővebben: “A „POZITÍV” VISSZACSATOLÁS”
Hát elég nehéz megtalálni az igazságot, az egyensúlyt a túl könnyen lemondok róla és a nem egészséges kötődés között, a nem fektetek bele semmi energiát és a túl sok időt számok rá között.
Tényleg, ki mondja meg hol a határ? Hogyan lehetséges felismerni, hogy valami már értelmetlen?
Bővebben: “MEDDIG RAGASZKODJAK?”
Mi a testvérkapcsolat? Hú, erről mindenki sokat tudna mesélni. Kinek jó, kinek rossz tapasztalatai, emlékei vannak. De egy biztos. A testvérek között mindig lesznek harcok. És ez így is van rendjén, sőt, kötelező is. A testvérkapcsolatban benne is van a kapcsolat szó. A kapcsolat pedig normál esetben interakciót jelent, ahol a gyerekek együtt vannak, együtt játszanak, osztozkodnak, szeretetért versengenek és mindezt a maguk gyermeki szintjén.
Pár praktikus tanácsot osztanék itt meg, ami talán segít a hétköznapi nagy harcok kezelésében, leépítésében.
Bővebben: “TESTVÉRKAPCSOLAT”
Kinek a magánya? Nem mindegy, ha úgysem megosztható? Beszélhetek én neked, bár jobb lenne veled. De az nem megy. Mert te nem szólsz soha.
Mihez kezdjek én most veled?!
Bővebben: “KI KINEK A TÁRSA”
Amikor nevelési tanácsadásra jön egy szülő és arról mesél, hogy rossz a gyereke, mindig megkérdezem, hogy mit jelent ez. Megmondom őszintén, hogy nem szeretem ezt a jelzőt, ha gyermekekre használják. Emberek esetében ez nem működik. Nem egy objektív jelző. A mosógép az lehet rossz, vagy a számítógép, mert nem működik. De gyerek????
Bővebben: “A ROSSZ GYEREK”
Igazából, a munka akkor és ott kezdődik el, mikor elkezded saját magadat definiálni. Na, ez az igazán nagy falat. Mikor már elvetettél mindent, amit mások állítottak vagy hittek rólad, mikor már minden eszméből kiábrándultál, mikor már minden bölcselettől hánynod kell.
Bővebben: “KERETEZEM AZ ÉLETEM”
Habár az emberek többsége stresszmentes életre vágyik, ezt az állapotot sosem érhetjük el. A világ ha tetszik ha nem, tele van stresszorokkal. Ha minden rendben van körülöttünk, akkor mondjuk a mosógép romlik el, vagy megsebesülünk, hogy egyszerűen nem kapunk alapanyagot a vacsihoz, amit mindenképp el szerettünk volna készíteni. Ez a rengeteg minden érzéseket vált ki belőlünk, amit le kell csengetnünk valahogy.
Bővebben: “BESZÉLJ AZ ÉRZÉSEIDRŐL A GYERMEKEDNEK”
A tudás lehet felszabadító és nyomasztó egyaránt. Igazából annyira nagy a kockázat, olyan ijesztő a negatív oldal, hogy sokan inkább a tudatlanságot választják. És valahol igazuk is van. Ahhoz ugyanis, hogy valaminek a tudása felszabadítson minket, ahhoz, hogy ezt átérezzük, hogy a jótékony hatásait megérezzük,
Bővebben: “A TUDÁS”
Hogyan múlik el a szerelem? Sehogy. Nem a szerelem múlik el, csak szertefoszlik egy álom. Elhalványul a kép, elszáll az érzet, homályba vesznek a vágyak, s messze sodródnak a tervek. Valahová az álmok túlpartjára, hogy aztán a valóság partján megvessék a lábukat s eltűnjenek végleg.
Bővebben: “HOGYAN MÚLIK EL A SZERELEM?”
“Nem válok!” – mondja a szülő. “Nem akarom, hogy lelki nyomorék legyen a gyerekem!”
Pedig az lesz. Sajnálom. De tényleg így van. Egy rossz párkapcsolat megmérgezi a gyermeki lelket. Nap mint nap csak egyre inkább mérgeződik. Beszívja magába azt a rengeteg rossz érzést, ami az otthoni légkört jellemzi.
Bővebben: “A MÉRGEZŐ CSALÁDI LÉGKÖR”
Ha túl nagyra nőttél, nem férsz el. Beférsz, nem arról van szó. De nem kényelmes. Szemben a többiekkel, akik alacsonyabb növésűek, s ezért jól elvannak.
Ez adottság kérdése. Mármint a beilleszkedés. Te próbálkozhatsz, napról napra megfeszítheted magad,
Bővebben: “TUDNI KI VAGYOK, MIT AKAROK?”
Az álmok, a vágyak a közhiedelemmel ellentétben arra vannak, hogy megtanuljuk elengedni őket. Tudom, ez fura, mindenhol azt olvasni, hogy majd én segítek, megtanítalak elérni az álmaidat, stb. De ez nem így van. Ez lelkileg nem egy egészséges megoldás. Gondoljunk csak bele,
Bővebben: “AZ ÁLMOK”
Hogy mitől tökéletes egy anya, vagy mitől nem? Hogy van-e egyáltalán olyan, hogy tökéletes? Sajnos vagy nem sajnos, a tökéletesség mércéje sok esetben nem mérhető. Ez nem egy matematika feladat, ahol megvan a helyes megoldás, vagy mégis?
Nézzük a következő példát:
Bővebben: “A TÖKÉLETES ANYA”
Ó, drága kalitka. Csak ne lennél ennyire vonzó!
Nekem ez nem a rabságot és a bezártságot jelenti. Távolról sem! Sokkal inkább a biztonságot, a kényelmet.
Mióta kiengedtek, csak ücsörgök itt és bámulom a rácsokat. A rácsokat,
Bővebben: “A KALITKA”
Hogy megvisel-e egy gyermeket a válás? Igen! Hogy maradandó sérüléseket okoz-e? Nem biztos!
Válni vagy nem válni. Rengeteg családban felmerülő probléma. Van, aki válás párti és fogyasztja a partnereket, van, aki pedig mindenáron a kapcsolat fenntartása mellett áll. Egy fontos dolgot le kell szögezni.
Bővebben: “A VÁLÁS ÉS A GYERMEKI LÉLEK”
Amikor oktattam, azt hallgattam a diákoktól: “miért kéne erre a tananyagra odafigyelni?! Unalmas, nem érdekel.”
Amikor csoportokat tartottam, azt hallgattam a résztvevőktől: “miért kéne nekem a többiekre odafigyelnem?! Nem érdekel, unalmas.”
Amikor terápiás óra van,
Bővebben: “A VALÓSÁG ILLÚZIÓJA”
Nem szeretem, amikor a média azt sugallja, hogy egy fogyatékos gyermek az élet csodája. Ez a fogyatékos gyermekek szüleit érzelmileg nem támogatja, hanem csak még több negatív érzést keltenek bennük.
Egy fogyatékos gyermek nem áldás.
Bővebben: “A FOGYATÉKOS GYERMEK”
A szavaknak igenis teremtő erejük van. Persze vannak üres szavak, de én most nem erről beszélek. Hanem arról, ha mondunk valamit, akkor annak hatása van. Akcióként is felfoghatjuk, melyre így vagy úgy de válasz érkezik a környezetből.
Bővebben: “A SZAVAK TEREMTŐ EREJE”
Mi a legszebb ajándék az életben? A LELKI BÉKÉvel egybekötött CSALÁDI EGYÜTTLÉT. De mit is jelent ez a valós életben? Van-e hozzá recept? Mindenki számára elérhető-e? IGEN!
Nézzük a receptet hozzá.
Bővebben: “A LEGSZEBB AJÁNDÉK RECEPTJE”
Na ja, nem egyszerű. Ha valaki kilép, változás áll be, amihez alkalmazkodni kell. Ha valaki távozik, borul minden, ami ellen nem biztos, hogy küzdeni kell. Úgy értem, hogy sokan egy szakítás / válás után is a régi rendet próbálják megőrizni. Minden erejüket összeszedve próbálják visszaállítani a rendet. De nem biztos, hogy ez a jó taktika.
Miért?
Bővebben: “ELVÁLASZTVA”
Ez egy érdekes téma és a szülők nagy részének megvan a saját véleménye, hogy melyiket preferálja. Még az egyes szakemberek között is eltérő lehet a nézőpont. Én úgy gondolom, hogy egy bizonyos életkorig teljesen mindegy, hogy a szülő(k) együtt vagy külön alszanak a gyermekükkel.
Bővebben: “EGYÜTT- VAGY KÜLÖNALVÁS”
Ha már címnek ilyen közhelyet választottam, megpróbálok valami olyat írni, ami ezt kompenzálja.
A szerelem egy unalmas dolog. Persze csak ha jól csinálják.
Miért?
Bővebben: “A SZERELEM”
“Nem válok!” – mondja a szülő. “Nem akarom, hogy lelki nyomorék legyen a gyerekem!”
Pedig az lesz. Sajnálom. De tényleg így van. Egy rossz párkapcsolat megmérgezi a gyermeki lelket. Nap mint nap csak egyre inkább mérgeződik.
Bővebben: “A MÉRGEZŐ CSALÁDI LÉGKÖR”
“Miért akarsz megsütni?” – kérdi tőlem a madár.
“Nem tudom.”
“Meg akarsz talán enni?”
“Nem tudom.”
Hogyan is tudhatnám, el vagyok bizonytalanodva. Hisz a madár is én vagyok. Na, meg az a bizonytalan figura, aki épp a vacsorát készítené, az is én vagyok.
Bővebben: “A MADÁR ÉS ÉN”
A szülő nem barát, és sose lehet az. Hogy miért nem? Mert akkor a szerepek összekeverednek. De milyen szerepek is? A szülő szerep és a barát szerep két külön funkciót tölt be az életünkben. Nézzük csak a serdülőkort. Ez az egyik legkeményebb életszakasz mind a szülők, mind a gyermek számára.
Bővebben: “A SZÜLŐ NEM BARÁT”
Ez egy nagyon egyszerű téma. Mármint a segítés. Mégis sokan rosszul csinálják. Függetlenül attól, hogy melyik oldalon állsz, hogy adod vagy kapod a segítséget, lehet jól és rosszul csinálni.
Nézzünk egy példát, talán így a legegyszerűbb megérteni.
Bővebben: “A SEGÍTÉS”
Habár ez banális problémának hangzik, mégsem az. Egy család életében rengeteg vitát szülhet és nem csak a gyerek-szülő között, hanem a szülő-szülő között is. Hogy miért is? Amikor megszületik a gyermek, az elsők között megtanítják neki a pápá-t, az integetést.
Bővebben: “MIÉRT NEM KÖSZÖN A GYEREKEM?”
Támogató, elfogadó, szerető tér nélkül nem megy. Legalábbis nehezebben, lassabban, keservesebben.
De mi is az a tér? Hát, pszichológiai értelemben nem is a fizikai sajátosságok jelentik a lényeget, sokkal inkább a tartalom, hogy mivel töltjük azt meg. Ezek nem kézzel fogható dolgok,
Bővebben: “A TÉR”
Minden család életében eljön az az idő, amikor gyermekének elkezdenek titkai lenni. Ami sok esetben megijeszti a szülőket. Szokták mondani, hogy eddig egy aranyos, kedves, nyitott gyermekem volt, most pedig nem akar elmondani semmit.
Bővebben: “MÁR MEGINT HAZUDSZ!”
A legrosszabb dolog mikor úgy teszek mintha, mikor színlelek. Ennél már az is jobb, pontosabban korrektebb, ha nem teszek inkább semmit sem. Miért? Mert akkor a másik nem hiszi azt, hogy na most történik végre valami. Mert akkor a másik nem reménykedik. Szóval, ez a tisztább, úgy is mondhatnám hogy felnőttesebb megoldás.
Bővebben: “MIÉRT SZÍNLELSZ?”
A játéknak nagyon fontos szerepe van gyermekünk életében. Mivel a nyelvi képességei még nem olyan szintűek, mint egy felnőtté, de a bennük dúló érzések igen, ezért ezek kifejezése nehezített számukra. Szavak helyett tettekkel jelzik, hogy mi az, ami boldoggá teszi őket, mi az ami bántja őket.
Bővebben: “HOGY MIÉRT FONTOS A JÁTÉK?”
Az együttműködésről szeretnék ma kicsit beszélni. Arról, hogy ha együtt vagy valakivel, ha már együtt éltek, esetleg házasok vagytok, akkor ott már nincsen olyan, hogy te meg én. Ti akkor már egy csapat vagytok, 2 ember akik egymásra vannak utalva.
Bővebben: “PÁR…KAPCSOLAT”
A játékvásárlás során a szülők rengeteg hibát elkövetnek. Persze mindezt jóhiszeműségből, ésszerűségből vagy esetleg pénzhiányból adódóan. Gondoljunk csak vissza saját gyerekkorunkra. Biztos neked is számos emléked van azzal kapcsolatban, hogy nem azt kaptad, amire vágytál.
Bővebben: “JÁTÉKVÁSÁRLÁS”
Avagy, amikor nincs kitől búcsút venni.
Az elmagányosodásnak több oka lehet. Egyik, mikor nem bírunk, képtelenek vagyunk együtt lenni másokkal, s ezért szó szerint elmarjuk őket. A másik, mikor azt vesszük észre, hogy a körülöttünk lévő emberek szép sorjában hagynak el bennünket.
Bővebben: “A BÚCSÚ”
A bepisilés kisgyermekkorban elég komoly fejtörést szokott okozni a szülőknek. Az elején még nyugodtan elfogadják a helyzetet, aztán kezd egyre aggasztóbbá válni az egész.
De mit is tegyünk ebben a helyzetben?
Bővebben: “MÉG MINDIG BEPISIL A GYERMEKEM”
Csak állok és nézem, hogy mi történik. Nézem, de nem látom, nem értem. A miértre próbálok rájönni, de nem megy. Nem látom át, nem látom az egészet. Csak részletek, szemelvények vannak. Be-bevillannak képek, gondolatok, de csak ötletek szintjén,
Bővebben: “GENERÁCIÓK ÖRÖKSÉGE”
Versenyfutás az idővel. Amikor azt gondolod, hogy végre minden rendben, ismét elromlik valami. Jól evett, jól aludt, nem voltak hangulatingadozásai, jó jegyeket hozott, nem volt gond vele az oviban, suliban, nem voltak nagyobb harcok otthon.
Bővebben: “MI A GYEREKNEVELÉS?”
Sokan azt gondolják, ha szakemberhez fordulnak, akkor itt van a világ vége. Ezentúl már nem fogok tudni belenézni a tükörbe, ezentúl már másképp köszön rám a szomszéd is.
Bővebben: “EZ NEM OLYAN BONYOLULT”
A minap történt. “Csodálatos” jelenet tárult elénk az utcán sétálva. Babakocsi, anya, elszabadult kutya. Képzeljétek el azt a jelenetet, amikor a kutya elszabadul, húzza maga után a pórázt, a kismama, mert még egészen kicsi gyermeket tolt, próbálja elkapni a kutyát a babakocsit rángatva,
Bővebben: “A MOBILTELEFON RABSÁGÁBAN”
A leghálásabb szerep a világon. Ebből aztán lehet hasznot húzni! Nem véletlen, miért választják oly sokan, s teszik életstílussá. Persze kimondva nincs, bemutatkozáskor sem hangzik el: Józsi vagyok, áldozat. De viselkedéses szinten annál inkább megjelenik.
Bővebben: “AZ ÁLDOZAT”
Ezt most biztos nem érted, hisz minden gyerek tud játszani. Ebben igazad van, ez egy veleszületett képesség. De én tapasztalatból mondom, hogy a gyerekek egy hatalmas százaléka nem tud játszani. És miért nem?
Bővebben: “TANÍTSD MEG A GYERMEKEDET JÁTSZANI!”
Mit tehetünk, ha nő a nyomás?
Ellenállunk. Elég hasztalan, látván, hogy milyen óriási erővel nézünk szembe. Mégis legtöbben ezt választják. Jobban mondva, ennek az imitálását. Amikor is úgy teszek, mintha küzdenék, úgy teszek, mintha mennyire szenvednek ettől az egészről, de valójában nem!
Bővebben: “NYOMÁS”
“GONOSZ VAGY!” -mondja a gyermeked. És ez a két szó vagy a plafonra küld, vagy a padlóra. És nem érted, hogy mondhat ilyet, amikor Te mindent megteszel, hogy neki jó legyen. Zsigerből e két szó után kiakadsz, kiabálsz, kioktatod, elkezdesz sírni,
Bővebben: “GONOSZ VAGY!”
Na ja, hát nem egyszerű túllépni önmagunkon, megharcolni a démonjainkkal. Vagy úgy is mondhatnám, hogy nem egyszerű kitörni saját, puhán bélelt börtönünkből. Melyet személyiségnek hívnak, s hosszú évek kemény munkája alatt formáltunk, alakítgattunk tökéletes zárkává.
Bővebben: “A KÜZDELEM”
Miért idegesít? Biztos meg tudod magyarázni. Tudsz rá konkrét példákat hozni? Tudsz. Idegesít az, hogy idegesít? Ha a válasz igen, akkor talán pár gondolat segíteni fog neked most. Írj le pár konkrét szituációt és írd mellé, hogy miért idegesít. Ha ez meg, akkor próbáld átgondolni, hogy mi állhat annak hátterében, hogy idegesít. Hisz ezek általában belőlünk fakadnak.
Bővebben: “IDEGESÍT A GYEREKEM”
Te, nem gyanús, hogy ez nem a te gondolatod? Te, neked nem szokott olyan érzésed lenni, hogy ez most nem te vagy?… Mintha mások irányítanának, mintha mások akarata érvényesülne. Mikor tudod, hogy nem kéne megtenned, de megteszed. Mikor döntéshelyzetben magaddal beszélgetsz.
Bővebben: “TE, NEM GYANÚS?”
Beszéljünk nyíltan, hisz sok nő nem tudja átérezni a szoptatás csodáját. És a társadalom által közvetített “szoptass, mert az a legjobb”, “a szoptatás csodálatos”, stb. csak még jobban elkeseríti azokat a nőket, akikből hiányzik ez az életérzés. Szoptatnak, mert “kell”, mert “akarnak”, de fogukat összeszorítva próbálják elviselni
Bővebben: “A SZOPTATÁS POKLA”
Legnagyobb kihívás ínséges időkben embernek maradni. Legyen szó szellemi, érzelmi vagy anyagi hiányról, válásról, bántalmazásról, gazdasági csődről, vagy, hogy aktuálisak legyünk, valami természeti csapásról, nem is annyira lehetőségünk, mint inkább kötelességük megőrizni emberi mivoltunkat. Természetünket meghaladni és félretenni állatias késztetéseinket,
Bővebben: “EMBERNEK MARADNI”
“Anya leszek!” Egy hihetetlenül csodálatos és egyben félelemmel teli érzés. “Képes leszek rá? Mi van, ha rossz anya leszek?! Én biztos nem fogom elkövetni azokat a hibákat, amiket az én szüleim tettek”…. és még sorolhatnám. Rengeteg gondolat cikázik ilyenkor a fejünkben és rengeteg elképzelés, hogy milyenek nem leszünk. Ezzel csak egy nagy probléma van.
Bővebben: “ANYÁVÁ VÁLÁS”
Ha elindulsz az önismeret útján, sosem tudhatod mit találsz. Ilyenkor felerősödnek félelmeink, és ezek, karöltve a belénk táplált tévhitekkel/hiedelmekkel, rémisztő képeket vetíthetnek elénk. Tudatos vagy tudattalan szinten ez sokakat elrettent. Se kedvük, se erejük nincs ehhez a munkához.
Bővebben: “MI VAN A SÖTÉTBEN – AVAGY AZ ÖNISMERET RÖGÖS ÚTJA”
“Legalább egy gyerek kell!” “Minél hamarabb, hogy fiatal anyuka legyél!” “Nem baj, ha nem tudsz vele lenni, mert iskolába jársz, majd mi segítünk!” “Két gyerek mellett már elfér a harmadik.” – halljuk a környezetünkben.
‘Már a barátnőmnek is van kettő…’, ‘Már benne vagyok a korban…’ ‘Olyan cuki egy kisbaba…’ ‘Úgy babáznák…’ – mondja egy belső hang.
Bővebben: “GYERMEKVÁLLALÁS”
Milyenek az emberi kapcsolatok? Félelmetesek. Miért? Mert veszélyesek. Mert furák, idegenek, esetleg terhesek.
Az igazság az, hogy nem könnyű kimozdulni a komfortzónánkból. Nem könnyű elhagyni a puha, meleg kis fészkünket, ha már az évek során olyan jól bevackoltuk magunkat. Ha lenne viszonyítási alapunk, akkor persze tudnánk,
Bővebben: “AZ EMBERI KAPCSOLATOK TERMÉSZETE”
A múltadat nem tudod megváltoztatni, viszont a hozzá kapcsolódó érzéseket igen. És a kulcs ebben van. Nem kell hogy egy gyász örökké fájjon, nem kell, hogy a régi sérelmekért örökké haragudjunk, nem kell, hogy olyanokért hibáztassuk magunkat amit mások ragasztottak ránk,
Bővebben: “LÁSD MÁSKÉPP A MÚLTADAT”
onlinepszichologiaitanacsadas.com 