Ezt most biztos nem érted, hisz minden gyerek tud játszani. Ebben igazad van, ez egy veleszületett képesség. De én tapasztalatból mondom, hogy a gyerekek egy hatalmas százaléka nem tud játszani. És miért nem?
Mert nem volt aki megtanítsa, vagy akitől eltanulja. Te is tapasztaltad már, hogy gyermeked csak jön-megy, belekap ebbe, belekap abba, semmi sem köti le igazán, nem tud elmélyülni egy játékban, az se igazán érdekli, amit nagyon szeretett volna? Ez azért van, mert nem tudja, hogy kell vele játszani! Hiába mutatod csak meg, hogy az építőkockát össze lehet nyomni, vagy egymásra lehet tenni. Ez akkor lesz izgalmas, ha Te magad is leülsz és játszol vele. Ha megmutatod neki, hogy milyen csodálatos alkotásokat lehet belőle készíteni. Egymásra rakni, sorba rakni, házat építeni, időnként szétszedni, együtt dühöngeni, ha eldől vagy szétesik, együtt rakni, színek szerint csoportosítani….. Vagy nézzük a labdázást. Az is csak úgy jó, ha együtt játszotok, vagy legalábbis jelen van. Vagy a kirakózás. Ahhoz, hogy felfedezze milyen jó dolog, az elején segítened kell, hogy felfedezze az apró különbségeket, ami segít, hogy élvezetessé tegye azt. És ha élvezi, akkor képes belemerülve hosszú perceken keresztül játszani. És látod az élvezetet az arcán. Azt az átszellemült mosolyt, koncentrációt, amitől talán a Te szíved is elolvad. De mindehhez arra van szükség, hogy Te meglásd a játékok hatalmas lehetőségeit és Te magad is élvezd. Mert attól, hogy egy játékra rá van írva, hogy mennyi mindent fejleszt, még nem fogja azt magától megtenni. Ahhoz kellesz Te is. A Te gyermeki részed. Merj ismét gyermek lenni és tanítsd meg a gyermeked játszani!
Ha úgy érzed, hogy gyermeki éned kicsit háttérbe szorult és szükség lenni egy kis segítségre, hogy a felszínre hozd, gyere el és segítünk.