Milyenek az emberi kapcsolatok? Félelmetesek. Miért? Mert veszélyesek. Mert furák, idegenek, esetleg terhesek.
Az igazság az, hogy nem könnyű kimozdulni a komfortzónánkból. Nem könnyű elhagyni a puha, meleg kis fészkünket, ha már az évek során olyan jól bevackoltuk magunkat. Ha lenne viszonyítási alapunk, akkor persze tudnánk,
hogy ez nem is annyira az, aminek látszik. Nem kis pihe puha meleg odu, sokkal inkább egy hideg és sötét verem, ahol fázunk, egyedül vagyunk, és magányosnak érezzük magunkat.
De nincsen viszonyítási pontunk, mert kerüljük az idegen helyzeteket, mert nem mozdulunk ki, mert nem rettegünk. Mert nem akarunk csalódni.
Valahol, legbelül, mélyen érezzük, hogy ez így nem a legjobb, hogy talán lehetne más. De tenni nem merünk, mert nem akarunk csalódni. Ami érthető, hiszen csalódtunk mi már eleget.
Ha mégis adnál esélyt egy másik életnek, ha lenne kedved kipróbálni valami újat, ‘sosem tudhatjuk, hátha bejön’ alapon, akkor keress minket. Az önismeret, a múlt ‘rendbetétele’ sokat tud segíteni.