“Legalább egy gyerek kell!” “Minél hamarabb, hogy fiatal anyuka legyél!” “Nem baj, ha nem tudsz vele lenni, mert iskolába jársz, majd mi segítünk!” “Két gyerek mellett már elfér a harmadik.” – halljuk a környezetünkben.
‘Már a barátnőmnek is van kettő…’, ‘Már benne vagyok a korban…’ ‘Olyan cuki egy kisbaba…’ ‘Úgy babáznák…’ – mondja egy belső hang.
De mit mond az agyunk? Reális, hogy épp akkor és épp oda ‘esik’ be egy gyerek? Tényleg fel vagyunk rá készülve, hogy bővül a család? Tényleg hónapokon keresztül x óránként fel akarok kelni megetetni egy síró gyermeket? Tényleg fel tudom áldozni magam egy pici kis emberért? Tényleg anya típus vagyok-e? Tényleg olyan a párkapcsolatom, hogy nem fog gondot okozni egy kis jövevény?
Nagyon sokan, ha tudnák, hogy mivel is jár egy csecsemő, milyen változásokat idézhet elő az életükbe, alaposabban átgondolnák, hogy mikor és kivel vállalnak gyermeket. Egy új ember a családban, ha tetszik, ha nem, új egyensúlyi helyzet kialakítását kívánja meg a tagoktól. Amit közösen kell kialakítani és mindenkinek jól kell éreznie magát az új szerepben. Hiszen csak egy kiegyensúlyozott kapcsolatban tud a csecsemő megfelelően fejlődni, ami a kezdetekben úgy érzékelhető, hogy keveset sír, jókat eszik, nyugodtan alszik és nem érezzük, hogy teher lenne számunkra. Mert egy újszülöttnek nem tehernek kell lennie. Ha mégis úgy érzed, hogy valahol elakadtál és jól jönne egy kis lelki támogatás, keress minket bátran.
onlinepszichologiaitanacsadas.com 