Ja, ez pont ilyen egyszerű, ez pont ilyen könnyen megy. Rádmászok, aztán rendben is vagyunk, más teendőnk nincsen. Elvégre működik. Jó így neked. Vagy nem? Jó hát! Tudom én, felesleges mindig megkérdeznem. Ha nekem jó, neked miért ne lenne?! Nem is fárasztom magunkat ilyen hülye kérdésekkel.
Szóval, a családalapítás egy pofonegyszerű dolog.
Rámászól a másikra, elhelyezkedsz. Ennyi. Ha nem dob le magáról, azt igennek veheted. Örülhetsz.
Jó, oké, néha becsúszik egy két gikszer. Egyszer csak észreveszed, hogy nem arra haladtok, amerre te elképzelted, hogy picit nyom, hogy zsibbad már a hátsó feled, hogy odafenn túl huzatos, hogy téged valahogy mindig megtalálnak a legyek. Nem kell ezekkel foglalkozni. Hesegesd el, legyintsél, keress új pozíciót, ami kényelmesebb. Légy kreatív, találd fel magad. Ügyes vagy te!
Nem megy? Vagy nem akarod, hogy menjen? Nem mindegy! Tudod mit, hagyd a fenébe. Nem is biztos, hogy megéri, még gondolati szinten sem, hogy te agyaljál, meg keressed a megoldást, mikor a másik nem tesz semmit, csak megy a maga feje után.
⁃ Te meg csak ücsörögsz naphosszat, nem csinálsz semmit. Felröppensz ide és elvárod, hogy én cipeljelek?! Viszem a hátamon ezt az egészet, amit életnek nevezel. Milyen élet ez különben is?! Mióta hívják a henyélést életnek, a készen kapott dolgokat teljesítménynek?!
⁃ Arról nem is beszélve, hogy nem is figyelsz! Csak mondod a magadét, s rá se bagózol, hogy közben én is beszélek.
⁃ Különben is, hol a gyerek?
⁃ Honnan tudjam, ma te felügyeled.
⁃ Mint minden nap, mert nekem más dolgom sincs.
⁃ Pontosan, mert neked más dolgod sincs.
⁃ Mert nekem nincs szükségem szabadidőre, hogy a vágyaimat kiélhessem.
⁃ A te vágyad a gyerek. Vagy nem?
⁃ Látom nem érted.
⁃ Nem.
⁃ Hagyjuk is… ennek semmi értelme.
⁃ Hagyjuk…
⁃ De hol a gyerek?