Szüleid, párod, gyereked vagy a legjobb barátod? Nem könnyű egy sorrendet felállítani, már-már irreálisnak tűnik. Sőt, talán nem is fair egy ilyen kérdést feltenni. Viszont muszáj. Ha fel akarunk nőni, akkor a fenti kérdést meg kell tudnunk válaszolni.
De miért? Mi értelme van egyáltalán ennek?
Az életben sok olyan döntéssel kerülünk szembe, amikor a sorrend hiánya, igen kellemetlen helyzeteket eredményez. Sokkal nehezebb elindulni, ha nem tudjuk hova tartunk. Az ilyen ember csak ácsorog, egyhelyben toporog, de nem halad. S ez kinek jó? Senkinek. Se neked, se a többieknek. Az ilyen ember soha, sehova nem ér oda, de ott ahol van, ott sincs igazán. A gondolatai száguldoznak egyik helyről a màsikra, de a teste csak áll, nem mozdul. Itt van, de nincs jelen, fejben messze jár. Azon agyal éppen mi lenne a jó döntés.
Egyszerű, hétköznapi példa: mennél a haverokkal sörözni, barátnőkkel pletyizni kicsit, de hát ott a család, velük is kéne időt tölteni. Na, meg hát a nagyinál is régen voltam, oda is illene már elmenni. Tanulni is kéne, meg pályázatokat írni… A lista végtelen. A pro és kontra érvek sora detto. Mi alapján döntesz ha nincs fogodzód, ha nincs mibe kapaszkodni?
Van az a típus, aki mindig jót akar, mégis mindenki elégedetlen vele. Beleértve saját magát is!
Egyébként, teljesen mindegy milyen sorrendet állítasz fel. A legfontosabb, hogy legyen egy! Miért? Mert aki olyan, annak így sem, meg úgy sem lesz jó. Aki pedig másmilyen beállítódású, az nem fog holmi sorrendeken fennakadni. Az egyiknek a világ összes ideje, nem elég, míg a másik 1 rövid órácskát is ki tud értelmesen használni.
A lényeg, hogy felesleges próbálkozni olyan stratégiát kitalálni, amivel mindenki elégedett. Olyan nem létezik. Ezért is, a legfontosabb, hogy első helyre magadat tegyed. A legnagyobb esélye, hogy a többieket boldoggá tegyed, ha te magad rendben vagy. Ha te tudod mit akarsz, mire vágysz és aszerint cselekszel. Ha így éled az életed, boldog leszel. S egy boldog emberrel szívesebben vannak együtt a többiek. Tudnak tőle tanulni, töltődni belőle, stb. Tudsz nekik adni. És ez itt a lényeg. Az együttlét akkor értelmes, ha adsz és kapsz is valamit. Ezt olyan emberek tudják megcsinálni, akik rendben vannak.
A sorrend tehát, mégegyszer: te, aztán a többiek.
Szívesen.