Te, nem gyanús, hogy ez nem a te gondolatod? Te, neked nem szokott olyan érzésed lenni, hogy ez most nem te vagy?… Mintha mások irányítanának, mintha mások akarata érvényesülne. Mikor tudod, hogy nem kéne megtenned, de megteszed. Mikor döntéshelyzetben magaddal beszélgetsz.
Mikor kételyek közt vergődsz és nem jutsz egyről a kettőre. Mikor álmatlanul fekszel, forgolódsz, mert valami (vagy valaki?) nem hagy elnyugodni.
Ilyen és ehhez hasonló esetekben jöhetünk rá arra, hogy személyiségünk egy elég összetett képződmény. Ez egy természetes, mondhatni normális dolog, tehát nem kell tőle megijedni, ez nem jelenti azt, hogy betegek lennénk. Ez csupán annyit jelent, hogy megtapasztaljuk milyen nehéz dolga is van az énünknek, hogy ebben a ‘káoszban’ nap mint nap rendet tegyen és biztosítsa a zavartalan működést.
A harmónia a legfontosabb az életünkben. Ehhez meg kell ismerni és össze kell békíteni a bennünk élő kicsi embereket, gondolatokat, vágyakat vagy érzéseket. Igazából mindegy minek hívjuk őket. Ezek eredetének és funkciójának a megismerése a célja minden egyes önismereti munkának. Ha ez megvan, akkor kitalálhatjuk mit kezdünk velük… s a hosszú kitartó munka során mind szépen a helyükre kerülnek. És ha mindent jól csináltunk, bár jelen lesznek, nem zavarognak többet.