SOKAT FELEJTEK

Mi is ez? Cica, ember, fa, homokóra vagy vonat?

Tegyük fel, hogy van egy helyzet, amit nem tudunk megoldani. Kellemetlen, nem szeretjük, de hát tehetetlenek vagyunk. Sokáig nem maradhat ez így, mert összeroppannánk.

A lélek több szinten védekezhet a nem kívánt behatások ellen.

Az egyik ilyen, amikor már az észlelés szintjén beavatkozik. Ez azt jelenti, hogy észre sem veszem.

Ha megkérdezik mi volt ekkor és akkor, ha arra kérnek meséljem el ezt vagy azt, nem fog eszembe jutni. De nem azért mert baj van az emlékezetemmel. Hanem azért, mert nincs is mire emlékezzek.

Terápiás folyamatban sokszor előjön, hogy nincsenek vagy csak nagyon ritkák, halványak az emlékek. Bár alapvetően emlékekkel dolgozunk, az sem baj ha nincsenek. A hiányukkal is fogunk tudni dolgozni. A hiány is egy jel, a kihagyás is egy nyom. Ilyenkor, mikor egy lyukat találunk a földön, ott, ahol egyébként valaminek kéne lennie, ilyenkor sem esünk kétségbe. Egyszerűen fogjuk magunkat és körbejárjuk a helyet.

Az emlékezet abszolút nem tökéletes, a memóriánk, ha jól működik, akkor is maximum elégséges. Emlékeink, ha minden rendben van, akkor is olyan lyukasak mint a szita. De ez, mint mondtam, nem gond. Egyrészt, a rések, a lyukak mintázata is árulkodó. Másrészt pedig, a meglévő dolgok szépen körberajzolják, körbehatárolják a hiányzó részeket. S ha elég ügyesek vagyunk és rááll a szemünk, észrevehetünk egy alakzatot, meglelhetünk benne némi értelmet.

Szóval, akkor mégegyszer megkérdem, mi is ez? Se nem cica, se nem ember, nem fa, de még csak homokora sem. Ez egy szív.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: