Van az úgy, hogy az egyik tejesen jól van, míg a másik szomorú, avagy tök jó kedv is párosulhat az örülettel.
Vannak olyanok, akik a másik rosszkedvéből táplálkoznak. Úgymond megcsinálják a ‘balhét’, elrontják mindenki hangulatát és ők valahogy feldobódnak ettől. Elégedetten hátradőlnek és nézik, ahogy mindenki más vergődik,
szenved, nem bír mit kezdeni magával. Az ilyen ember örömét leli abban, hogy láthatja, hogy senki más nem érti, mi történt. Kéjes érzés neki, hogy ő irányít, hogy mindenki más az ő bábja.
Az ilyen emberek, akik egy látszólag jó helyzetet elrontanak, akik ha minden rendben van, keresik, s ha nem találják, akkor megcsinálják a bajt, na az ilyen embereknek valami egészen komoly problémája van. Aki meg egy problémahelyzettől nemcsak, hogy megnyugszik, de még fel is dobja, ott azért kell lennie valaminek. Meg hát, ugye, itt nem egyszeri, hanem ismétlődő esetekről beszélünk. Ami szintén árulkodó jel.
Az ilyen ember akkora feszültséget hordoz, amekkorát nem bír el. Le kell tennie, át kell adnia másoknak. Minél több embernek tudja szétszórni, annál jobb, annál kevesebb marad neki, ergo annál jobban érzi magát. Ami a baj, és ami a probléma súlyosságára utal, hogy ez a feszültség nem fogy el, mint az egészséges embereknél, hanem folyton újratermelődik. Ez egy olyan seb, ami nem tudott begyógyulni. Folyamatosan gennyedzik és vérzik. És így, hogy újra és újra ismétlődik az élmény, így nem is fog egyhamar.
Mit tehet, aki szenvedő alanya egy ilyen jelenetnek? Keménynek kell lenni. Az ilyen műsorok mindig azzal kezdődnek, hogy az illetőnek rossz a kedve és a többiek megpróbálják felvidítani, meghallgatni, megérteni. Na, ez itt a hiba. Nem szabad. Azért nem, mert úgysem fog sikerülni, mert az illető nem hagyja, mert nem képes rá. Ahogy elkezdjük piszkálni a fent említett, be nem gyógyult sebet az fájni fog, s megállíthatatlanul elkezd ömleni a tartalma. S miközben a segítő szándékú társaságot maga alá temette, főhősünknek jobb is lesz a kedve, hiszen – ha csak átmenetileg is – de a seb kitisztult.
Visszatérve a kérdésre, hogy mit tehet az, aki elszenvedi ezt a jelentet? Semmit. Ez egy olyan szintű probléma, ami szakemberre tartozik, nem pedig családtagra vagy barátokra. Ilyen sebet csakis olyan trauma okozhat, ami mindenképpen szakember hatásköre, nem pedig a szeretteinké. A legtöbb, amit tehetünk, hogy nem kezdjük piszkálgatni a sebet, mert segíteni úgysem tudunk. Illetve valahogy el kell juttatni az illetőt szakemberhez. Más megoldás nincsen.