Akinek több gyermeke van, annak biztos többször a szájára állt az a kifejezés, hogy “undok vagy gyerekem”. Undok, mert nem osztja meg a csokit a testvérével, undok, mert nem nézheti meg a másik a magazinját, undok, mert félrelöki a fürdőben, hogy ő szállhasson elsőként be a kádba és még sorolhatnám. Biztos neked is van egy csomó példád erre. És ez általában a nagyobb gyerekekre vonatkozik. Hisz a kisebb vagy a kisebbek mindig ‘áldozatok’, mert a nagy már erőszakos, meg ő már mindent csak magának akar. Aztán szeretnénk erről lenevelni, hogy ne legyen már ilyen. De mit is jelent ez a viselkedés?
Ez tényleg valami hatalmas bűn, hogy nem akar osztozkodni bizonyos dolgokban? Valamit elrontottunk? Vagy ő a nem tudom melyik családtagra hasonlít és már előre meg van írva a sorsa, hogy ő egy rossz gyerek lesz? A válasz erre, hogy NEM!!!
Ez a ‘probléma’ általában kicsi korkülönbségnél szokott előjönni és általában a nagyobb is még óvodás. Ez a jelenség valójában egy teljesen természetes reakció pici gyermekek esetében és az a nagyobb probléma, ha nem jelenik meg. Az óvódás korú gyermekek esetében a természetes fejlődés velejárója az enyém, én tudom, hozzám tartozik kifejezések használata és azok alkalmazása. Úgy is mondhatnánk, hogy az egocentrikus világnézet uralja még elsősorban a gondolkodásukat. Ők vannak általában a cselekvések középpontjában és onnan indulnak ki a dolgok. Ennek a világnézetnek az eltűnése, vagy inkább változása kisiskolás kortól várható, amikor már nem csak én létezem és körülöttem a többiek, hanem a másiknak is vannak érzései, gondolatai és lehet máshogy látja a dolgokat, mint én. Ha engedjük a gyermekeket, hogy ez a kor kiélésre kerülhessen, hogy meglegyenek csak az ő kis dolgai, hogy amit ő szokott csinálni, azt had csinálhassa elsőként továbbra is ő, hogy ami az ő ajándéka, azt ne kelljen megosztania a másikkal, csak ha ő akarja és ezt a másiknak is tiszteletben kell tartania, akkor el tud jutni arra a szintre, hogy vagyok én, vannak az én dolgaim, ami felett én dönthetek és szabad akaratomból megoszthatom a másikkal. És ez a jövőben pont azt fogja eredményezni, hogy nem kell foggal-körömmel majd a dolgaiért ragaszkodnia, hisz tudja, hogy ami az övé, az az övé is marad, de jó megosztani a másikkal, így szívesen fog osztozkodni. Viszont, ha azt tápláljuk bele, hogy ő egy rossz gyerek, és nagyon undok, mert nem osztozkodik, nem enged a másiknak (ami ugyebár pszichológiailag pont életkori sajátosság), akkor pont az ellenkezőjét érjük el annak, amire törekszünk.
Ha elakadtál, hogy hogyan old a konfliktusodat kicsi gyermekeid között, gyere el és segítünk.